Meddig tűrjem hogy folyton felpofoz a barátnőm?

Nos, én nem. De én én vagyok, nem pedig te.

Te miért tűröd?

Arra vigyázz, nehogy egyszer egy nagy vita hevében visszaüss. Ha ne adj' Isten, késztetést éreznél rá, mindig számolj magadban 3-ig és nyugodj meg. Amúgy nekem az a benyomásom az ilyen eseteknél, hogy biztos a nő hordja a nadrágot. Szerintem a barátnőd dominánsabb lehet nálad, ezt férfiként azért nehéz lehet megemészteni. Próbálj karakánabb, asztalra csapósabb lenni, lehet, hogy az ilyesfajta döntésképtelenséggel van a párodnak problémája. Amikor magyaráz, fojtsd bele a szót, és emeld fel a hangodat, rögtön kivívod majd a respektjét.

Nekem amúgy amiatt is rossz érzésem lenne ilyenkor, hogy olyan kiábrándító, amikor egy nő pofozkodik, de tényleg...

Már az elsőt sem szabad tűrni, ha sokadszorra csinálja, akkor meg már biztos hogy ott kell hagyni a fenébe.

Egy dolgot azonban sose tégy, ne üss vissza. A rendőrséget nem fogja érdekelni, mit tett előtte a nő. (tapasztalat)

Egy kapcsolatnak az első pofon után vége. Pont.

És teljesen mindegy, hogy ki üt meg kit, ez kvázi elvi kérdés. Lehet, hogy egy női pofon nem okoz olyan komoly fizikai sérülést, de ha egyszer egy vita során beléd mártja a konyhakést, azt te is megérzed.

Ez egy primitív, agresszív picha. Ennél jobbat tényleg nem találtál?

Itt is érvényes: ha az első pofon után nem dobtad ki, a többi már a te szégyened.

Ez a dominancia fitoktatasa reszerol. Izgatja,ahogy uralkodik Rajtad. Szerintem beszeljetek meg,h hogy fenyitsen,amit Te is jobban elvezel. Illetve nem ilyen kockazatos.

Termeszetesen,ha nem tetszik ez a helyzet,akkor mondd meg neki,h eleged van.

Az első után azonnal, visszakézből adni kellett volna neki egy hatalmas pofont.

.

"Ha férfi vagy, légy férfi,

S ne hitvány, gyenge báb. "

Én biztosan nem tűrném a helyedben. Nálunk 2 eset volt. Az elsőnél olyanokat mondott, ami borzasztóan sértett, és akkor én felpofoztam. Nem bántam meg, de elhatároztam, hogy akármi lesz, ez többet nem fordul elő. Majd a következőt én kaptam. Tudom, hogy nem azért csinálta, mert meg akart alázni, hanem borzalmasan viselkedtem, kiabáltam vele, nem hallgattam meg, inkább másnak hittem, sírtam és hogy ebből az állapotból kizökkentsen kaptam egy pofont. Előtte és utána is tök nyugodtan viselkedett a vitánk alatt, de kellett valami, hogy meghalljam, amit mondott, mert egyszerűen annyira ideges, hisztis voltam (ráadásul már több, mint egy órája ment a cirkusz). Aztán lassan elismételte, bocsánatot kért, de mondta, hogy ez sem állapot, hogy nem hallgatom meg.

Nálunk ez a két eset volt, ezek féléven belül történtek meg és már a másodiknak is több, mint két éve. Megbeszéltük, hogy ezt többet nem ismétlődik meg. Azóta is persze veszekedtünk, de eddig soha sem fajult. (Mondjuk azt ki kell emelnem, hogy az a két vita nagyon súlyosnak mondható volt a témája miatt)

Szóval oké, nőt nem verünk, de férfit sem!

26/N