Szerintetek túlreagálom? (Ha gúnyolódni akarsz lapozz tovább, ha nem vagy egy kicsit sem liberális akkor szintén. Csak normális válaszokat kérek, ha méltat rá egyáltalán valaki. Köszönöm! )

Most februárban ünnepeltük a három éves évfordulónkat a barátommal. Együtt élünk már kb. másfél éve, voltak nehézségeink, de úgy gondolom, hogy minden kapcsolatban vannak, nem is ezzel van most bajom. Van már egy közös lakásunk, éppen felújítás alatt áll, hogy minél hamarabb beköltözhessünk.

Egy ideje elég boldogtalan vagyok, és ezt pár hete el is mondtam neki. A probléma ott kezdődik, hogy van egy társaság akiket kb. fél éve ismertem meg és nagyon nagyon jól érzem magamat velük, a barátom viszont egyáltalán nem karja még csak megismerni sem őket, nemhogy velem tartani egy- egy összejövetelre. Alapvetően zárkózott típus, nehezen ismerkedik, nincsenek is haverjai. Ezt tudtam eddig is. Azért vagyok boldogtalan, mert bűntudatom van amiért én jól érzem magamat nélküle. Ezt el is elmondtam neki. Erre ő azt mondta, hogy ha jól érzem magam akkor menjek csak, ne legyen bűntudatom nem haragszik, de ő nem akar, ő utálja az embereket.

Újra elmentem szórakozni, de továbbra is bűntudatom volt/van. Ezt megint elmondtam neki, és elmondtam neki, hogy látom, hogy ő sem túl boldog és mondja meg, hogy ez a társaság-e az oka. Erre ő olyat mondott amire nem számítottam. Elmesélte, hogy gyerek kora óta szorong, mert vonzódik a női "szerephez"... Szeretné néha kifesteni a körmét, meg néha felpróbálna egy-egy női ruhát....és hogy régen előfordult már hasonló.

Én vagyok a világ egyik legtoleránsabb embere, szóval nem is ezzel van konkrétan baj, hanem azzal, hogy csak most mondta el. Három év után mondja el. Ennyire nem bízott meg bennem??? Ennyire félt, hogy kinevetem majd??? Ez a bajom. Túlreagálom? Szomorú vagyok, és csalódott. És még egyszer: nem azzal van a bajom amit mondott, hanem azzal, hogy várt vele ennyi időt. És előbb vett egy lakást kettőnknek, minthogy elmondja ezt. Nem értem. Segítséget kérek! :(