Úgy érzem hátba támadott a barátom. Mit csináljak?

Szerintem az akarat segít csak neked.

Mindig tudatosan gondold át a dolgokat. Nem az a lényeg, hogy az alapszemélyiséged elnyomd de kompromisszumokat kell hozni s az azzal jár fegyelmezed te is magad tudatosan.

Ha van egy egy ilyen alkalom amit leszervezel akár pároddal akár mással s hirtelen leakarod mondani gondold át.

Maga a program vagy az emberek akik nem igazán szimpatikus alapból sem?Vagy csak az érzelmeid tepernek le? Mennyire fontos vagy okozol probrémát másoknak azzal, hogy visszamondod? Milyen gyakran fordul elő?

Ha alapból elígérkeztél nem illik alapos indok nélkül s az, hogy nyomott a kedved nem az.

Az ilyenekbe tudom nehéz de ne a problémát lásd hanem a lehetőséget. Ha othon maradsz marad ez a kedved de jobb nem lessz. Ha elmész lehet ott is ugyanígy érzed magad de ott az esély, hogy jobb is lehet.

Nemsokára itt a jó idő, ha teheted inkább a természetbe, csendbe, menjetek együtt, egyedül, ott mégha nem is divat de kénytelen vagy meghallani a saját hangod belül s átgondolni mi ránt így le s mivel tegyél ellene.

Igen, és? Ettől álljon meg az élet? Eyébként igaza van, én is voltam depressziós (majdnem öngyilkosségig), de felismertem, és eljártam a kezelésekre, és most már jól vagyok.

Nem takarózhatsz egész életedben ezzel, egyébként a párod pedig nem hátba támadott, hanem korrekten megmondta, hogy elege van az önsajnáltatásodból, meg, hogy csak otthon gubbasztasz.

Tudod, milyen rohadt lelombozó, hogy a másik folyton otthon ül, és semmit nem lehet vele még tervezni sem? Nagyon gáz... (egyik lányismerősöm is "depis", és már egy csomó programunkat lemondta, a "depire" hivatkozva... de ott tartunk, hogy lassan nem hívjuk sehová, mert minek?)