Gondot jelenthet egy párkapcsolatban az, ha mindkét fél tisztában van vele, hogy az egyik fél többet ad bele a kapcsolatba és komolyabban veszi azt, mint a másik fél?

Hát én most teljesen az ellenkezőjét fogom írni.

Először is, kérdező neked nincs mitől tartanod még, fiatal a párod, te is az vagy. Nem vagytok lekésve semmiről. Szóval a következőket ne vedd magadra!

Nem tudom elképzelni azt az életet, ahol nem tervezek a párommal, mert képlékeny minden, mert lehet, hogy szakítunk, hovatovább az is lehet, hogy holnapra már halottak leszünk.

Nem igazán értem, hogy huszon évesen, két évnél több párkapcsolatban élő emberek mire várnak? Vagy hogy kell elképzelni?

- Drágám, eljönnél velem nyaralni júliusban Görögországba?

- Hát, az még odébb van, ki tudja mi lesz addig...

Stb, stb.

A párommal ki szeretnénk menni külföldre, nagycsalád akarunk, szép kertes házat és ezért teszünk. Lehet, hogy holnap elüt egy autó, pont most jön rá, hogy ő meg akar csalni, talán háború lesz és akkor kárba vész minden, amit eddig felépítettünk. És akkor? Soha ne tervezzek előre, mert ki tudja hogy, lehet hogy...? Így nem lehet élni!

Mivan abban, ha fantáziálgatunk arról, hogy együtt fogunk megöregedni és ezt ki is nyilvánítjuk? Manapság divat az elköteleződés ellen harcolni, divat lett utálni ezeket a dolgokat, pedig szerintem ezeknek igazán nagy értékük van. Nem kellene félni, hogy kimondjuk, amit szeretnénk, bízva abban, hogy megvalósul-e. Ha nem, hát nem, de legalább mindig őszinték voltunk.

Mi legalábbis a párommal azok vagyunk egymással, nem félünk kimondani a céljainkat, azt, hogy miről álmodunk.

Na mindegy, csak gondoltam legyen itt egy más kép is erről a kérdésről.