Adjak ultimátumot a barátomnak?

Aki így áll az élethez, az nagyon ritkán változik meg.

Azt meg nem is értem, hogy dolgozhat csak 4 órát. A ruhát, kaját ma is anyu veszi neki? Mert 4 órás munka normál napi megélhetésre is kevés.

Szereted te ám a nagy lós*art!Ha azt mondta márciusig lép akkor február elején te mit ultimátumozgatnál neki ? Csak érzékeltetni akarod vele,hogy neked mindegy mi lesz ha nem úgy történnek a dolgok ahogy te akarod minden téren akkor mehet a levesbe!

Ez neked a szeretet? :D Ígért valamit várd már meg mi lesz aztán ha nem elvárásaid szerint alakulnak a dolgok és nem tudtok közös nevezőre jutni lehet szépen megbeszélni a dolgokat és lehet szakítani.

De adj csak neki ultimátumot ha akarsz ,remélem rájön kivel akarna összeköltözni és inkább már most belátja,hogy jobb lesz neki nélküled!

Van jogod, hogyne volna?

Akarsz egy normális, előrehaladó életet, és, ha ebben nem partner, akkor az ő "joga" érvényesülne, hogy ücsörögjön a langyos vízben. De joga van hozzá, azt nem vitatom.

Nem vagytok egy hullámhosszon, az "ultimátum" csak azért jó, hogy világossá tegye ezt, meg a szakítást.

Ne olvass végig minden válazt, az első pár szóból lejön, hogy te tutyi-mutyidhoz hasonló mama-kedvence írta-e, és akkor te leszel leszólva...

Egy 27 évestől ez nem elfogadható életmód, ha nő, ha férfi, de ha rokkant volna, akkor se.

Nem tudom, mit tanult, milyen munkát keres és milyen városban, de azért nem egyszerű az álláskeresés, így azt is meg kellene tudni tőle, hogy mit csinál... Budapesten éppen bazi drágák az albérletek, nem egyszerű csak úgy elköltözni, sem munkát találni, ha nincs épp jó szakmája.

Szerintem nem az ilyen ultimátumok a megoldás meg a szakítással fenyegetés, hanem az emberi kommunikáció két fél között. Ha ezt nem tudjátok megvalósítani (ami egy párkapcsolat alapja), az régen rossz.

Mondd el neki azokat, amiket itt írsz és tőle kérj tanácsot, kérd ki a véleményét, beszéljetek erről. :)