Nehezen tűröm, ha a megbeszélt közös programot lemondja a párom. Más is így van ezzel? Egy párkapcsolatban nem a párod az első?

Szerintem borzasztóan önző és buta dolog megsértődni azon, ha esetleg közbejön valami. Bármikor lehet az ember túl fáradt egy találkozáshoz, szerintem hülyeség személyes támadásnak venni, ha csak néha fordul elő.

Ha sorozatosan lemond minden programot banális indokokkal és nem lehet egyáltalán tervezni vele, akkor érthető a kiakadás, de ha erről nincs szó, akkor önző suttyóság. Ha ennyire szimpatikus volt a szociopata exed, maradhattál volna vele, épeszű ember nem rendeli magát teljesen alá a szerelemnek és nem helyezi minden helyzetben minden elé a párját.

Attól függ milyen gyakran mondja le a programot. Ha egy évben 1-2 alkalommal,az nem gáz szerintem.De ha heti/havi szinten lemondja ilyen kamu indokokkal,az nekem sem esne túl jól, az jönne le,hogy nem szeret már annyira velem lenni.

Akit szeretsz,azzal minden alkalmat megragadsz,hogy együtt lehessetek.

A hideg meg a fáradtság annyira nem indok nekem.

"Én úgy gondolom, egy párkapcsolatban a párod az első", de nem az egyetlen. Attól, hogy van egy párkapcsolatod, még - jobb esetben - nem szűnnek meg létezni a barátaid, rokonaid, és nem is minősülnek át valami "csak akkor, ha végképp nincs más dolgunk" jellegű, félretehető lényekké.

Nincs általános recept, az adott helyzet dönti el, hogy most mi a fontosabb. Mert mondjuk ha én napi szinten találkozok a barátnőmmel, de egyik nap a legjobb barátom hív, hogy teljesen maga alatt van, nem kétséges, hogy akkor lemondom a találkozót, és segítek neki. Ettől még a párom marad ugyanúgy az első, csak épp a barátomat sem fogom cserben hagyni. Mert attól, hogy a párom az első, még nem teszek félre mindenki mást, és nem csak akkor találom meg őket, ha végképp nem tudok más elfoglaltságot csinálni.

Természetesen a másik véglet sem helyes, amikor minden előbbrevaló, mint a szerelmem. Meg lehet találni azt az egyensúlyt, ami mellett egy barátság is ápolható, és a kapcsolat is működik. Meg mint mondtam: a helyzet határozza meg, hogy mi a helyes.

Mondjuk a hideg engem soha nem tartott vissza, de tegyük fel, ha jégeső és orkán erejű szél van, akkor hadd ne mártírkodjak már, hogy én csakazértis elmegyek a talira.

Az ilyeneket elvárni, ahogy írták előttem, önzőség. Egy párkapcsolat nem abból áll, hogy zárjunk ki mindenki mást, és a leghuszadrendűbb hülyeség is legyen fontosabb a többieknél. Nem az a párkapcsolat lényege, hogy onnantól mindenki félre legyen téve.

Egyébként meg nehogy már egy szociopata tévképzeteit vegyük alapul...

Ez semmilyen kapcsolatban sem elfogadható, családban sem, munkában sem.

Azt írod: "nehezen tűröm" - szóval nem egy-két rendkívüli hóvihar a akadály: link, nem veszi komolyan a saját ígéreteit.

Téged se, mellesleg.

Nekem a családom az első..utána a párkapcsolatom!Hisz a családom mindig velem lesz, a párom meg ki tudja?!

Kinek mi,ez persze nem jelenti azt,hogy szarok a barátomra.. nála nem így van. Neki nem olyan szoros a kapcsolata a szüleivel,rokonaival..

Jah és nem 1x volt mikor hazajött a barátja,hogy megbeszéltük talizunk megyünk városba vagy ide oda és nem szólt,vagy máshonnan tudtam meg h az illetővel van bicikli túrán..nem nem akadtam ki. Nincs miért!Amúgy meg miért nem Te mész a lányhoz,ha azt mondja h hideg van ?