Ha egy nő férjhez megy/párja lesz, tényleg a férfi pénztárcájához kell alkalmazkodnia?

De pont ez az. Miért nem magabiztos, ha nem keres annyit?

Nő vagyok, én sem voltam még reptéren. Tehát fogalmam sincs, mi merre. De ha a pasim repült már, és megmutatja, miért nem gáz?

Lehet, rosszul gondolom, de akkor mondaná, hogy szívem, itt ezt csináljuk, ott azt... elég érdekes lenne, ha tudná, mi hol van egy olyan helyen, ahol még nem járt.

#1: Én inkább azt mondanám, hogy itt mutatkozik meg, hogy nem szerencsés felszínes, anyagias emberrel összejönni.

Értelmileg és érzelmileg érett emberek fel tudják fogni, hogy a másikkal kialakított kvázi vagyonközösség lehet, hogy az addigi életszínvonalhoz képest némi lemondással is jár. Egyéni mérlegelés és értékrend kérdése, hogy mi az illetőnek a fontosabb: a szerelem, vagy az, hogy továbbra is ugyanannyit és ugyanolyan színvonalon utazgathasson, ugyanolyan luxuscikkeket vehessen, stb. Ezt szerintem mindenki el tudja dönteni magában. Akinek a pénz és a luxus számít, az ne menjen bele olyan kapcsolatba, ahol urambocsá' le kell mondani a luxus egy részéről. Akinek meg fontosabb a szerelem, az nem fog nyavajogni ezért.

Viszont az általad felvázolt esetben még csak lemondásról sincs szó, pusztán egyszerű hiúsági kérdéseken nem jutnak dűlőre. Miért ne mehetne mondjuk a szülőkkel valahová? Ja, mert a pasas bizalmi szintje a béka popója alatt van? Ez így viszont egyáltalán nem pénzkérdés. Bizalom nélkül meg nem látom sok értelmét egy kapcsolatnak.

Miért ne fizethetne adott esetben a nő? Vagy ha nagyon filléreskedni akarunk, akkor miért ne szállhatnának bele mindketten a fizetésük arányában? Mert a férfi cikinek érzi, hogy nem ő fizetett többet? Ez megint csak nem pénzkérdés, hanem jellemhiba.

"kisebbségi érzése lesz a reptéren"

Ez is nettó jellemhiba. Egy kapcsolat nem arról szól (nem arról kéne, hogy szóljon), hogy "én vagyok a férfi, mindenben fölötted állok, mindenben okosabb vagyok, mindenben tapasztaltabb"... Kisebbségi érzés helyett lehetne azt is érezni, hogy "de jó, hogy ezt is megtapasztalhattam veled, örülök, hogy ennyi új élményt adsz nekem". Hozzáállás kérdése.

"Ilyenkor mi a megoldás egy házasságban?"

Mondjuk az, ha a férfi is felnő. Nem csak "papíron", hanem érzelmi és értelmi érettség terén is. Ha mindketten megértik, hogy ez a helyzet, az egyik többet keres, a másik kevesebbet, és nem csinálnak dedós hisztit abból, hogy ki mit fizet.

Ilyen ferfihez nem mennek hozza. Nekem ugyan nincsen egyelore sajat vagyonom de a csaladom eleg jol all anyagilag, akarmikor kerhetek egy nyaralasra vagy akarmire penzt, kaptam sajat lakast, abban elunk ketten, stb... A parom emiatt sosem panaszkodott meg, hogy o milyen rosszul erzi magat. Szerintem a ferfiassag nem itt kezdodik, hogy kinek mennyi penze van. Vele ugyan nem voltunk meg kulfoldon nyaralni, o sem volt meg repteren, en pedig szamtalanszor, de nem igazan neznem ki belole, hogy ne tudna feltalalni magat, ha majd megyunk esetleg :D Eddig barmikor barmilyen ismeretlen helyzetben magabiztos tudott maradni.

Olyan ferfivel nem lenne hosszu eletu a kapcsolatunk, akinek serti a buszkeseget, ha nem lehet o a "gazdagabb", mert en is azon vagyok, hogy legyen sajat vagyonom is, ami aztan nyilvan reszben kozos is lesz, ha egyutt elunk, tehat teljesen mindegy, ki keresi meg szerintem.

Jól írta az egyik válaszoló. Itt nem az anyagi különbséggel van a probléma, hanem a hozzáállással.

Egyetemista vagyok, de volt egy idősebb, dolgozó és elég jól kereső barátnőm. Amiket ő simán megvett csak úgy, ha meglátta, az nekem nem ment. Engem egyáltalán nem zavart a dolog, csak annyi volt a kikötésem, hogy ne költsön rám többet, mint én rá. Nem azért, mert zavart volna, hogy ő többet költhet rám, hanem mert szerintem így korrekt. Ha olyan helyre mentünk, ami neki megszokott volt, de nekem új, akkor kérdeztem, nézelődtem és örültem, hogy okos és képben van. Nem az anyagiak miatt lett vége a dolognak. :)

Ha a srácot frusztrálja, akkor frusztrálni is fogja a dolog. És megértem. Lényegében egész életemben azt láttam, hogy a férfinak kell lennie az erősebbnek. Ovitól kezdve azt látni, hogy a lányokat többet pátyolgatják. Középiskola környékén, sok család nem megértő azzal kapcsolatban, ha egy srác kimutatja az érzéseit vagy elgyengül, ellenben a lányoktól ezt természetesebben kezelik. Pályakezdésnél is látványosan megértőbbek a nőkkel a családokban, míg a férfiakra nagyobb nyomást helyeznek. Nos, a srácon ez láthatóan kiütött és nem hiszem, hogy változtatni tud a dolgon.

Én nőként nem jöttem volna össze olyannal, akivel nem vagyunk hasonló anyagi szinten. Tehát gazdagabbal sem! Volt életemben jómódú pasim és nem éreztem jól magam a kapcsolatban, mert ami neki természetes része volt az életének, az nekem nagyon-nagyon idegen volt. Nem tetszett az életformája, nem akartam azonosulni vele, ő meg nyilván nem mondott le róla a kedvemért.

De nem jöttem volna össze olyannal sem, aki a töredékét sem engedheti meg magának azoknak a dolgoknak, amiket én megtehetek. Például remek példa a külföldi nyaralás. Én az élményeket a párommal szeretném megosztani, nem a családtagjaimmal, barátaimmal, velük utaztam már eleget életemben. A közös élmények számomra meghatározó részei a párkapcsolatnak. Viszont a kettőnk részét nem tudnám finanszírozni.

Szerencsés helyzetnek érzem, hogy a párommal hasonló az anyagi helyzetünk és az igényszintünk, plusz ő is legalább annyira szeret utazni, mint én. Nagyon sokat számít.

"A férfi cserébe túrázni viszi a nőt, arra számítva, hogy ő majd nyavalyogni és félni fog egy bogártól vagy egy gilisztától, de sajnálatára a nő ott is magabiztos és még élvezi is. "

Ilyenkor mi a megoldás? Szakítani/elválni azonnal, mert ez abnormális. Épeszű ember nem akarja kellemetlen helyzetbe hozni az állítólag szeretett párját valami ostoba komplexus miatt.

Szerintem amit te itt leírsz, az nem az anyagi különbség, hanem más életstílus.

Ahhoz, hogy utazz, nem kell különösebb pénz. Jó példa a férjem volt barátnője. Abszolut nem volt gazdag csaj, szimplán ügyesen spórolt, és rengeteg egzotikus helyre eljutott, stoppal, olcsó megoldásokkal, önkénteskedve. A leírásod szerint ő volt az a típus, aki talpraesett, bárhol kiismeri magát és a reptér a második otthona.

A férjemnek ebből lett elege, hogy nem tudott soha megülni a fenekén a lány, nem lehetett vele tervezni.

Ellenben nekem átlag feletti fizetésem van, de engem ez az életforma nem vonzz, csak nagyritkán utazunk valamerre. Engem inkább egy balatoni hétvége, vagy egy szimpla kirándulás kapcsol ki.

Szóval, szerintem itt nem a pénzen van a hangsúly, hanem az életstíluson. Ha valakinek sok a pénze, nem feltétlen akar minden hónapban kétszer világkörüli útra menni és drága éttermekben enni.