Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek jogosan zavarna ha a párom hirtelen'zenész' lenne vagy túlgondoltam az egészet?
Szóval mi már három éve vagyunk együtt. Elmondhatom, hogy komoly a kapcsolatunk, együtt tervezzük a jövőt, én még egyetemre járok de utána tervben van az összeköltözés és a család stb.
Vannak ilyen kis vágyai, mint pl különleges autót venni(ez már meg van), motorozni akar(még nincs) és mostanában egyfeszt azon van, hogy ő zenész akar lenni, pontosabban dobos. Régebb is emlegette, hogy akar majd dobolni hobbi szinten, mondtam is neki, hogy az első fizumból kap egyet tőlem, látom mennyire akarja.
Aztán mióta felbomlott egy együttes a környéken-nem ilyen világhirü együttesre kell gondolni, hanem ilyen kis vidéki zenészek, akik lakodalmakra meg eseményekre jártak zenélni(épp azért bomott fel, mert a fő énekes családot alapitott)- azóta be van zsongva, hogy ő dobos lesz, alakit egy bandát és a helyükre lépnek.
De olyan szinten, hogy nap mint nap emlegeti és eljátssza magában hogy dobol.
Engem ez annyira idegesitett, hogy ma kijött belőlem és elmondtam neki, hogy sajnálom de én nem egy zenésszel jöttem össze, és nem tudnám elviselni, hogy egy nyugodt ünnepünk se legyen(szokás bulikat, bálokat szervezni minden ünnepen) és majd otthon egyedül legyek az esetleges gyerkőcökkel ő meg hajnalig zenéljen majd. Azt is mondtam, hogy úgy érzem sokkal jobban vágyik arra, mint arra hogy végre kialakitsuk a saját kis közös életünket, mert arról már nem is aradozik úgy egy jó ideje már.Persze mondta hogy ez nincs igy...
Aztán kicsit lehiggadtam és átgondoltam, hogy ez már úgysem valós álom, hisz még nem is tud semmin játszani, viszont teljesen elszomoritott hogy erre szemmel láthatóan jobban vágyik mint a közös családunkra, hirtelen arra gondoltam nem is kellek én az életébe, pedig azt mondta hogy mindig egy ilyen kis családcentrikus lányra vágyott. Szerintetek jogosan gondoltam ezekre vagy túlkomplikáltam?
Nyilván nem akarom semmiben sem korlátozni és visszafogni őt,hogy ne csinálja azt ami neki jól esik, de jogosan zavarna ha esetleg mégis ebbe az irányba menne? Hisz eleinte nem is gondoltam volna, hogy végülis egy 'zenész' az akivel összejövök....
21L
válasza:"rögtön azt vontam le ebből, hogy sokkal jobban akarja azt, mint engem, mert annyira odavan a dologért. Pedig lehet nem is igy van."
Viszont ha tényleg így érzed, érdemes elgondolkodni, mi bizonytalanít el. Mert ez szerintem inkább szól önbizalomhiányról, mint arról, hogy ő valójában mit szeretne.
Azon is tűnődj el, ő miért akarhatja ezt annyira? Lehet, hogy hosszú távon még ez is nyugodtabbnak tűnik, mint a sofőrködés? Ő szereti, amit csinál most? Vagy inkább menekülőutakat keres, mert kényszerpályának érzi?
válasza:Köszönöm szépen további válaszokat is!
Hát lehet nem olyan nagy az önbizalmam... egyébként sosem szeretett elméleti dolgokat tanulni iskolában, elmondása szerint mindig is az ilyen autós dolgok érdekelték ezért is választotta ezt a szakmát, autószerelőt meg sofőrködést. Nem szereti ezt a mostani állapotot, hogy hétköznaponként úton van folyton, valami olyasmit akar, amiben azért délutánra hazajön. Nem tudom miért kapta fel most ezt.
Gondolom,hogy nem lesz hirtelen nagy dobos, maga a tény zavar(t) hogy annyira odavan érte mostanság és tényleg úgy tünt, hogy jobban akarja azt, mint velem ezt az egészet. Nem tudom miért érzem benne a konkurenciát, hisz simán lehet, hogy velem akar élni, viszont mellettem még azt is csinálni, csak valamiért úgy jön le hogy arra mégis jobban vágyik mint rám. Magam se értem teljesen az érzéseim.
válasza:Szerintem picit túlgondolod.
Egyrészt, nekem úgy jött le, hogy életében dobverő sem volt a kezében, nem hogy játszott volna. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy lehet két hónap után rájön hogy ez nem megy neki, és abbahagyja. Másrészt, ha bejön neki az élet, akkor lesz melletted egy boldog férfi, aki szívesen csinálja a hobbiját, ami valahogy mégis egy teljesebb életet ad neki. Ráadásul, ha ilyen helyi zenekarként működnének, akkor azért nem lesz tele a naptára fellépésekkel.
P.S.: azért a dobbal óvatosan, nem olcsó...
válasza: válasza: válasza: válasza:Nyugi, el fog múlni, sőt ha támogatod akkor hamarabb, látja hogy milyen jófej nőről mondana le hétvégente ;) Ráadásul ha még nincs is dobja, nem is tud gondolom, akkor messze van még az ilyen fellépésektől. Valószínű hamarabb múlik el a kedv mint ez eljönne. Az én párom is dobolt 10évig fiatalon, volt bandájuk évekig, jól játszottak de ilyesmibe nem tudtak belemenni. Amint az egyik személy apa lett felbomlott az egész, elmúlt a varázs addigra amúgy. Sok mindent akart fiatalon, ma örül ha meg tud nézni egy részt a sorozatából úgy hogy nem alszik el vagy kitakarítja az autós bungit vagy eljutunk valahová.
Motort is akart, aztán megcsapta a család "szele" és azt mondta hogy nem, már nem, otthon akar lenni a gyerekkel ha lesz, nem akar még egy kockázatot (fiatalon volt egy motorbalesete ami miatt van pár helyen "vas" benne) :) Én is lovagoltam sokáig, de engem is rádöbbentett a kapcsolat komolyodása hogy ez nem fér össze, ha 12óra a meló és háztartást is kell vinni gyerekekkel hamarosan, akkor nem lehet az egész hétvégét kinn tölteni, naponta kijárni órákra (nekem is volt pár csúnya balesetem amivel a kórházban kötöttem ki, féltem is utána hogy nem hiányzik egy törés ami elég esélyes ebben a sportban :D ) szépen elmúlt és elengedtem szép emlékekkel, nem mondom hogy nincs benne a vágy de tudom mivel jár, 20as évek elején jobb letudni és ha nincs ellenlábas gyorsan megy.
válasza:Kérdező, még valami! barátkozz meg a gondolattal, hogy ha valóban egy életet fogtok együtt tölteni, akkor pillanatszerűen mindkettőtöknek lesznek dolgok, amik fontosabbak (vagy annak tűnnek), mint a párkapcsolat. Legalábbis azon a napi téma szinten.
Most érted, mi lassan nyolc éve vagyunk együtt, imádjuk egymást, csodálatos a kapcsolatunk, de ettől még nem hajtogatjuk 24/7, hogy ez a legfontosabb a világon. Pedig valahol így van, és persze éreztetjük is a másikkal, mennyire fontos ő.
De ettől még van, amikor munka, tanulmányok (másoddiplomákat már akkor csináltuk, amikor együtt voltunk, munka és közös háztartás mellett) hirtelen annyira fontosak lesznek, hogy arra koncentrálunk. És igen, támogatjuk egymást, amikor ezek az egyéni célok kerülnek előtérbe. Mert ezek is igenis fontosak, és ha nem segítjük a másikat, akkor mi marad? Eltávolodás, sértődés, no meg még azokat a rövid időket sem tudjuk élvezni, amik szabadidőnek maradtak együtt? Mi értelme?
Gondolj bele, ha már így előre gondolkodsz... amikor pl. gyereketek lesz, akkor meg ő érezheti majd úgy, hogy háttérbe szorult, hiszen 24 órában a baba rendelkezésére kell állnod és kevesebb energiád lesz rá és a párkapcsolatotokra. Persze, normál esetben ez is közös ügy és megmaradtok szerelmes párnak, de a LÁTSZAT az lesz, hogy jóformán csak a gyerekre van energiád. De ha nem is megyünk ilyen messze: szerinted az államvizsgád előestéjén pl. okvetlen neki fogod bizonygatni, hogy ő a legfontosabb a világon? Nem feltétlen, mert más lesz akkor egy rövid időre a legfontosabb.
És ez normális. Két önálló felnőtt ember vagytok, nem valami fura szimbióták, az, hogy együtt vagytok, egy id után az alap lesz, amire mindketten tudtok együtt és külön-külön is építkezni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!