Már nem tudok férfiként tekinteni a páromra mert gyáva volt? 19/L

Olyan problémám van amiről soha nem gondoltam volna, hogy velem elő fog fordulni. Én világ életembe érzelmes lány voltam, a szexhez is érzelem kell nekem és romantika stb, nekem ezek számítanak. 14 hónapja vagyok együtt a barátommal aki amúgy jóképű szép magas izmos fiú is és megvan a magához való esze, önbizalma is van legalábbis eddig azt hittem. És még mielőtt belekezdtek, én szerelmes voltam a barátomba és szerettem is még most is szeretem de úgy megváltozott valami, amit NEM ÉN AKARTAM. Erről én nem tehetek de ezt érzem.

Tegnap egy szórakozóhelyen volt egy kis összetűzés konkrétan három társaság között (az egyikbe nyilván mi voltunk) a veszekedés tárgya két ember ellentéte volt ami tök elfajult és már így mindenki oltotta a másikat. És akkor az egyik srác beszólt nekem, hogy én is egy kis r*ngyó vagyok egy k*va és, hogy menjek oda sz*pjam le őket sorban aztán a számba g*c*znek stb... A barátom pedig csak állt, nem védett meg nem szólt vissza láttam rajta, hogy be van rezelve. Ez a srác aki ilyeneket mondott rám már régebben is nyomult de mindig elutasítottam. Én veszekedtem vele a barátom kb csak állt majdnem bebújt mögém. Aztán tovább szidott engem meg egy másik lányt is, mindenki előtt megalázóan erre az egyik srác aki a "harmadik" fél társaságából volt odament és lecsapott neki egy hatalmasat, hogy az hátraesett a tömegbe és úgy kellett felkaparni. Ez a srác fele akkora se volt mint a barátom nem is volt nagydarab és elvileg egy nagyon jó barátja annak a lánynak a pasijának (tudom bonyolult) akit szidott a srác velem együtt. Utána megfogta a barátom kabátját oda húzta magához a fejét (azt hittem bántani fogja) és megkérdezte, hogy hogy hagyhatja azt, hogy így beszeljenek a barátnőjével mindenki előtt? És mondta neki, hogy én is hallottam hogy "ő jobbat érdemel nálad". Ez azóta sem megy ki a fejemből. A mai napig nem értem, miért nem szólt közbe hiszen nem visszafogott alkat ő, többször beszólt már másoknak is de még verekedni sosem láttam. Nem az a baj, hogy fél mert mindenki fél, én is féltem. Az a baj, hogy nem kerekedett felül rajta és legalább szóban állt volna ki mellettem. Fogtam közben a kezét, remegett mint a nyárfalevél. Két méteres kézilabdás srác. Hogy lehetett ilyen? Én persze sírtam, de még csak meg sem vigasztalt csak elmentünk és kész hazafelé egy szót sem szóltunk.

A srác jár a fejemben aki megvédett "minket" és amiket mondott, ő igazi férfi volt. Sokat gondolok rá, fogalmam sincs ki lehet Ő. A barátomra meg nem tudok ugyanúgy nézni ezek után, mindig eszembe jut, hogy ott álltam "egyedül" és mindenki nézte és hallgatta ahogy szidalmaz én pedig csak nézek föl rá de nem szól semmit... Annyira bánt ez az egész... El fog ez múlni valaha? Minta magát jobban "féltette" volna mint engem...