Mit gondoltok a távkapcsolatról?

Azt, hogy nem mindenkinek való!

Én azt mondom max 1-2 évig. De ezt is úgy, hogy van hajlandóság valamelyik féltől, hogy nem esne nehezére költözni, de persze itt nehezítő tényező a gyerek, mert azért ők az elsők.

Kényszer költözés pedig nem vezetne semmi jóra, előbb utóbb a másik orra alá lenne dörgölve, hogy "nekem kellett feladnom mindent" stb.

Meg ott vannak az igények. Ebben is mennyire passzolnak egymáshoz. Ha az egyik fél állandóan igényli a párja közelségét míg a másik nem feltétlen, itt is elfog bukni előbb utóbb a kapcsolat. Persze a 300 km könnyebben legyőzhető.

Mi nemrég óta vagyunk együtt a párommal, 1100 km van köztünk. Havonta egyszer tudunk találkozni úgy, hogy megyek ki hozzá és általában 1 hetet töltünk együtt.

Ha minden igaz nyáron költözünk össze, megyek ki hozzá külföldre.

Nekem 1 évig tartott. Tönkrementem benne/utána. Nem írok részleteket, de senkinek nem kívánom, amin átmentem.

Arra jó volt, hogy tudjam, mi az, amit soha többet. Bár nagy ára volt...

Fél év, 1000km (háromhetenként ingázás a két ország között), baromi nehéz volt (elváláskor rendszeres sirás, meg folytonos hiányérzet, nem ölelhettük meg egymást,stb), de kibírtuk, és most már összeköltöztünk.

Egyszer majdnem szakitottunk, mert összekaptunk egy hülyeségen, és kicsit nehezebb volt telefonon megoldani, mint felülni a buszra/vonatra (ami alaphangon is 12 ora).

De maximálisan megért minden nehézséget, olyan térsat találtunk, akit elotte nem (lelkileg, szexuálisan). :)