Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit gondoltok a távkapcsolatról?
Szerintetek mennyi ideig tartható fent? Érdemes-e távkapcsolatban élni, ha máshogy nem lehet megoldani? Szerintetek igaz, hogy a jó kapcsolat mindent kibír?
Mindent írjatok le amit ezzel kapcsolatosan gondoltok, tanácsoltok.
A kérdés nem rám vonatkozik, hanem egy hozzám nagyon közel álló emberhez, ők kicsit több, mint egy éve vannak együtt, távkapcsolatban és még vannak tényezők, amik csak mégjobban bonyolítják a kapcsolatot.
Amit kihagytam: kb. 300 km-re laknak egymástól és kb.3 óra út. Gyerekek is vannak még az előző házasságokból, felnőtt gyerek is van már, a többi kamaszkorú. A találkozásokat főként hétvégente oldják meg, havonta kétszer általában (van hogy többször) és jó sok telefonálással.
Persze mindneki máshogy gondolja, épp ezért is érdekel a ti véleményetek, de szerintem a távkapcsolatoknak nem sok értelmük van, sokáig úgysem fognak tartani (tudom, van kivétel). Főleg ha türelmetlen emberekről van szó.
Vannak olyan emberek, akik nonstop igénylik a másik közelségét, kommunikációt stb, számukra egyáltalán nem való a dolog.
Vannak olyanok is, akik függetlenebb típusok, nem igénylik a folyamatos egymás hátsójában levést vagy állandó beszélgetést, náluk múködhet akár hosszabb távon is.
Meddig fenntartható? A felektől függ. Mi másfél évig voltunk távkapcsolatban a most-már-férjemmel, 2-3 hetente találkoztunk (szintén majdnem 300 km) évente 1-2x pedig elutaztunk valahová egy hétre, de szerintem duplaennyit is elbírtunk volna.
6-7 év viszont rengeteg, tényleg nagyon türelmesnek kell ehhez lenni és én sem látom sok értelmét, de láttam már ennél cifrábbat is :) Kérdés az is, hogy fognak megbírkózni majd azzal a dinamikaváltozással, amivel az összeköltözés jár, pláne ennyi idő után. Nekünk is nagyon furcsa volt az elején :)
Nem mindenkinél működik, nem mindenki alkalmas rá.
Egyszer próbáltam, azóta tudom, hogy nekem sem a műfajom, és többé nem is kezdenék bele ilyesmibe. Semmi értelmét nem látom, mivel nekem pont az hiányzik belőle, amiért eleve kapcsolatot szeretnék. Intimitás, összebújós éjszakák, bármikor tudunk egymásra számítani, stb.
Nem ugyanaz, ha gond van, akkor felhívom, és ha szerencsém van, akkor felveszi, meg az, hogy ha gond van, akkor felhívom, és húsz perc múlva már átölel.
Ráadásul egyébként hűséges típusnak tartom magam... de úgy nehéz azt érezni, hogy kapcsolatban vagyok, ha hetekig nem is találkozunk. Nagyon sokat kínlódtam, hogy nemet tudjak mondani, közben meg persze agyaltam, hogy ő vajon hogy van ezzel? Sok pasi akkor se hűséges, ha minden nap együtt alszotok.
Úgyhogy feladtam a vergődést, és szakítottam. Akkor ő fogadkozott, hogy mindent meg fog tenni, hogy odaköltözzön a közelembe, és akkor vissza fog szerezni. Azóta eltelt három év, és még ugyanott lakik. Hiába vártam volna rá.
Ezt előre nem lehet megmondani. Van aki alkalmas rá hosszútávon is, van aki ideiglenesen kibírja és van, aki bele se menne.
Én a rossz élmény miatt többet nem mennék bele. A jelenlegi párom 30 percre lakik és az istenért se akarnék nagyobb távot ezekután. Spontán találkozások, ha éppen úgy van akkor 7/7 napot együtt vagyunk, ha nem akkor csak a hétvégét... Nincs szexhiány, nincs szeretethiány, nincs bizalmatlanság, nincs kilátástalanság...
Na de hogy meséljek a rossz távkapcsolatomról is: 2000 km volt köztünk. Nem így indult, itthon (M.o.) ismerkedtünk meg. Már az elején szólt, hogy 2 hónapot van itthon aztán hazautazik de belevágtunk. Csodás volt, működött. Én bizalmatlan voltam, ő nyugtatgatott, hogy később is működni fog, hisz szeret blablabla. Kb 1 évet kellett volna kibírni így, amíg ő végez kint a sulival, utána hazajött volna mesterképzésre.
Eleinte jól ment. Napközben sok chat, esténként skype. 4 hetente utaztam ki hozzá 5 napra. Amikor nem találkoztunk is része voltunk egymás életének, küldtünk képeket, elmeséltünk mindent. Mikor találkoztunk jókat szexeltünk, beszélgettünk, programokat csináltunk.
9 hónapot voltunk együtt, abból 7 hónap távkapcs. A hatodik hónapban kezdett kicsit fura lenni. Halasztgatta a skypeot, kevesebbet írt. Kérdeztem, azt mondta nincs semmi baj. Elment a barátaival ide-oda, nem mesélt kb semmit már, hogy milyen volt. Megijedtem, de szerencsére pont közel volt az újabb kiutazásom. Kimentem, akkor ugyanolyan volt mint azelőtt. Megnyugodtam. Elmentem vele meg a barátaival iszogatni. Az egyik barátja elszólta magát, mert mesélt egy 1 hónapos sztorit és mondta az exemnek, hogy "tudod mikor felszedted a csajt". Ott ültem fapofával és minden összetört bennem. Két nap múlva ment haza a repülőm, nem volt annyi pénzem, hogy előbb menjek úgyhogy ott ültem a nappalijukban 2 napot és nem szóltunk egymáshoz. Legalábbis én nem szóltam hozzá. Utolsó nap megkértem annyira, hogy mondja el mióta és miért csal. Miután visszautazott megismert valakit (azaz már a kapcsolatunk 3. hónapában ismerte), de csak 1 hónapja jártak össze rendszeresen mert a lány is foglalt volt. Tehát a 9 hónapos kapcsolatunkból az utolsó hónapban tuti, hogy megcsalt, de valószínűleg már előtte is fűzögette egy ideje.. Azt mondta nem volt érzelem, de hiányzott neki a szex. Lezártam, utána még írt párszor, hogy mennyire elcseszte és megígéri, hogy más lesz de minden bizalmam ellőtte.
Tanulságnak jó volt.
Nem rossz a távkapcsolat egyébként, de ahhoz két olyan ember kell, aki vért izzadva is végigcsinálja. Én soha többet nem mennék bele. 20L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!