Hogy béküljek ki a barátommal? Nagyon durván lehordtam. Vagy igazam volt?

Az a helyzet, hogy van egy egészségügyi problémám, ami miatt másik városba kell utaznom, mert ott van megbízható orvos és jó sok pénzt kell otthagynom (magánrendelés). A barátom eleve nem szereti ha 2 napnál ritkábban lát, de most picit el vagyok havazva és kiszámolta, hogy akkor 4 napig nem fogunk tudni találkozni, és hogy nem tudnám-e a városban megnézetni magamat és hogy szerinte hülyeség másik városba utazni ezért, mert a műtétet hogy tudnám megoldani (valszeg műteni kell). Amikor elkezdett nyafogni a telefonba (szó szerint nyafogni, nem tudok rá jobb szót mondani) leüvöltöttem a fejét, hogy mit képzel magáról, hogy nem igaz micsoda elkényesztett kis fsz, aki csak magára tud gondolni és kinyomtam a telefont.

Nem tudna lekísérni, mert neki ott a munka, nekem ott az egyetem. Ha hazaér a munkából, a házimunkán kívül kb nem csinál semmit, ilyenkor nekem üzenget, hogy unatkozik és menjek át. Ez eddig oké, de azon a szinten vagyok, hogy az ő szabadidejében nekem semmi dolgom nem lehet, ha mégis lenne, akkor mondja, hogy "Ne már! én mit csináljak itthon egyedül?" És most telt be a pohár.