Férfiak, ha szerettek valakit akkor jöhetne Szűz Mária is akár, akkor sem tetszik meg más?

Annyira fiatal vagy és idealista...

Szerintem sokkal rosszabb is történhetne veled. Pl. hogy örökre hűségben veled marad, de már annyit változtatok, hogy nem tudtok soha békében együtt leni. És hátra lévő életetekben nyűglődtök tovább. És nem tudsz tőle megszabadulni, pedig élhetnél boldogan is.

Nekem nem az a célom, hogy a párommal éljem le az életem. Szép is, idealista is, de szirupos. Mert az ember változik élete során és lehet teljesen olyan irányt vesz a dolog, hogy már nem lesz semmi közös bennünk csak az a sok év amit letoltunk együtt. Én arra fókuszálok, hogy amíg együtt vagyunk addig legyen vele öröm élni. Boldoggá tegyen, és teljesebbé az életem. Legyen az 2, 10 vagy 35 év. Nem az idő a lényeg, hanem az út amit megtettünk. Amire ha visszemlékszem időskoromban azt mondom, hogy igen, voltam fiatal és szertelen és ő volt a társam, akivel jó volt együtt lenni. Az egyik legrosszabb dolog amit történhet, hogy akkor is együtt maradunk, amikor már nincs bennünk semmi közös. És jön a veszekedés, a marakodás, a szép emlékek elhalványodnak és annyi marad meg belőle, hogy milyen utálatos már vele a vége. És ezt fogom magammal vinni. Pedig ő jó ember. Nem félek a lezárástól. Aminek kezdete van annak vége is. De az emberek annyira félnek befejezni dolgokat. Pedig tovább húzni sokkal rosszabb. Minden vég egy kezdet is, tehát nem is értem. Mintha csak egy ember létezne a földön és nincs több boldogság az életünkben... pedig ez nagyon nem igaz.

A másik félelemem a megcsalás. De én ettől sem félek. A mi kapcsolatunk a bizalom és őszinteségen alapul. Nem volt könnyű ezt választani, de megérte. Olyan szinten őszinték tudunk egymáshoz lenni, hogy elmondhatjuk nyugodtan a másiknak, ha pl valaki tetszik külsőre. Akkor nem egyből azon kezdünk vacogni, hogy biztos, elhagy, már nem szeret. Nem ez pont arról szól, hogy engem szeret, bízik bennem, elmondta. Velem pl megesett, hogy majdnem beleszerettem egy kollágmban, tetejébe nem is volt semmi bibi a kapcsolatunkban. Elmondtam a páromnak és együtt megbeszéltük mi legyen tovább.

Sok szebb, jobb férfi létezik nála. De én ezt a bizalmat és őszinteséget csak vele tudom megélni. Minket ez tart nagyon össze. Hogy bármit elmondhatunk abból nem azt nézzük mi sértő ránk nézve. A gondokat mindig úgy oldjuk meg, hogy mi és nincs szétbontva én és te-re. pl Nekik teszik másvalaki, akkor pitizzen ő nekem, mert ő tett rosszat. Először is tudom, hogy nem vagyok egy vonzó nő. Tehát nem nehéz szebb nőt találni nálam. Ez ok. Viszont ez közös "gond". Ami őt érinti az engem is. És problémának elébe kell menni, nem pedig másfele nézni és véletlen sem észrevenni. Így aztán megbeszélem vele, hogy mi tetszett benne. Ha komolyabban érdekeli, akkor pedig megbeszéljük, hogy vele jobb lenne együtt lenni, vagy inkább a mi kapcsolatunk erősítsük. És ha azt mondja velem akar lenni, akkor én nem aggódok. Őszinte volt, elmondta a gondját, megoldjuk. Kitaláljuk együtt. A szakítás közös döntés, és az együtt maradás is. Nem az lesz a legrosszabb ha mást választ helyettem, hanem ha velem marad úgy, hogy mást akar.

Szóval szerintem elve rosszul állunk a kérdéshez. Mindenki az egy igaz, holtodiglant keresi. De abba senki nem gondol bele, hogy mi van ha változol és neked nem lesz elég a párod? Ha nem tudjátok megoldani, túllépni a gondokon? Életed többi részét végig marakodnod vele? Ez egy boldog élet lenne? Megéri? Csak azért mert a mesekönyvekben is így volt megírva, akkor biztos, hogy így jó?

pontosan úgy van, ahogy feltetted a kérdésben.

akkor senki