Elegem van már belőle, hogy barátom nem hajlandó nyaralni menni. Mit lehet csinálni egy ilyen emberrel?

Együtt vagyunk már 7 éve, azt még elnéztem, hogy nem hajlandó összeköltözni velem albérletbe, mert az tényleg egy havonta 100 ezres kiadás lenne. Ezáltal külön lakunk a szüleinknél, tartalmas kapcsolatunk emiatt nincs is, mert az ottalvósdit sehol nem szeretik a családjaink. Találkozni is csak hétvégente szoktunk, mert a munkából adódóan nincs időnk arra hogy este együtt legyünk, ő későn végez, én másnap hajnalban kelek. Szóval csak hétvégente találkozunk, akkor is annyiból áll a program hogy az autóban vagyunk, kocsikázunk, néha pár órára feljövünk hozzánk ha hideg van és tévézünk. Szóval emiatt azért igényelném, hogy legalább egy évben egyszer, egy hétre elmenjünk valahová, együtt aludjunk, együtt lehessünk. Másrészt pedig abban a korban vagyunk, hogy ilyenkor kellene élnünk, világot látnunk, mielőtt még lekötnek a gyerekek (bár nem hiszem hogy ilyen hozzáállással érdemes lenne neki szülnöm). A 7 év alatt összesen kétszer sikerült veszekedések árán elcsalnom, és akkoris csak a Balatonig jutottunk. Tengerparti nyaralásra nem hajlandó eljönni, sem külföldi városnézésre, egyszerűen semmi nem érdekli a világból, pedig még soha nem járt külföldön. Most nem trópusi többmilliós utazásokról beszélünk, hanem Horvátországról, Olaszországról. Ráadásul amikor Balatonra mentünk is alap volt, hogy felezünk minden kiadást, szóval nem is azt várnám el hogy csak úgy elvigyen. Beszélni nem lehet erről vele, kitalál ezerféle kifogást mindenre... "Felesleges kiadás, nincs pénze ilyen hülyeségre, szabadság alatt pihenni akar nem utazgatni, feküdjek be a fürdőkádba ha vizet akarok, nem vezet több órát, de mellém sem ül be mert életveszélyes vagyok, nem koptatja ezért az autóját, de az enyémmel se menjünk mert annak gyenge a motorja és soha nem érünk oda, repülővel vagy vonattal nem megy, mert ő nem fog gyalogolni sehová ha odaértünk, nem beszél idegen nyelvet, az nem érdekli hogy én igen, mert ő nem fog az én segítségemre szorulni egy hétig. Ha pedig próbálom meggyőzni, akkor üvöltözök hogy hagyjam már a baromságommal. Természetesen nem csak a külföldi utazással van baja, hanem az országon belül sem hajlandó elmenni sehová. A Balaton neki unalmas, azt mondja mit csináljon ott egy hétig, kisebb tavakról szintén ez a véleménye, Budapest, Miskolc, Eger stb. szintén nem érdekli, pedig még soha nem voltunk csak átutazóban. Pedig nekem csak ő van, nincsenek barátnőim akikkel el tudnék menni bárhová, szüleim már nem bírnak jönni-menni. Szóval csak az marad hogy utazzak egyedül, ami szerintem semmit nem ér, és veszélyes egy nőnek. Ez a megoldás persze nem tetszett neki, mert szerinte majd minden pasi rám mászik a szállodában, meg a strandon. Komolyan nem tudom hogy akkor mit kellene csinálnom? Öregedjek meg úgy, hogy ki sem léptem a szülővárosomból?