Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit csináljak ha szeretem a barátnőmet de nagyon lusta? 24/F
A kis szerelmemmel már 6 hónapja együtt vagyunk és nagyjából 4 hónapja együtt is élünk Pesten. Én már a saját lábamon állok ő most kezdte az egyetemet. Minden tökéletes viszont egy ideje kibukott egy két dolog ami engem eléggé zavar. Ugye ő még fiatal 18 éves még nem lakott egyedül, ennél fogva nem tud főzni, mosni, takarítani és elég rendetlen is. Én sem vagyok egy kifejezetten rendmániás illetve az vagyok de mégis szertelen kicsit és emiatt a lakásomba beköltözött a káosz egy szép lánnyal együtt. Magam után simán tudok rendet tartani de két személlyel már nehezen főleg hogy ő semmiben sem segít. Egész egyszerűen az anyja mindent megcsinált helyette amióta él és ezt megszokta.
Nagyon szeretem őt tényleg semmi más bajom nincs vele. Szorgalmasan (nálam szorgalmasabban mondjuk így) tanulgat azért erre nem panaszkodhatok. Az elején még tök jó volt, tanítgattam főzni mindig csináltam neki finom vacsit nagyon tetszett neki, hogy "jó vagyok a konyhában" (is). De azthittem már ennyi idő után magára talál és nem az, hogy ő csinálja de legalább felezzük a munkákat. Az előző barátnőm nagyon jól főzött általában ő is csinálta, takarított, mosott stb. A párom pedig nem nagyon mutat ambíciót a házimunka iránt ami engem is demotivál és én sem csinálom meg mindig.
Én néha annyira elfoglalt vagyok a munkám miatt, hogy egyszerűen képtelen vagyok már nekiállni annak is amikor még edzeni kéne mennem, bevásárolni, barátokkal találkozni stb. Ő sokkal jobban ráérne de egy kicsit el van kényeztetve. A múltkor kicsit összekaptunk és mondtam, hogy felveszek egy bejárónőt és kész. Én ezt nem mondtam komolyan de annyira megtetszett neki az ötlet, hogy azóta ezzel nyaggat. Tudom, hogy szereti az ilyet. Gondolom dicsekedni akarna vele a barátnőinek.
Nem akarok vele veszekedni sem bántani őt de tényleg nagyon lusta és kerüli a házimunkát. Nekem meg már nagyon fárasztó, hogy mindent én csinálok. Már ültem le vele beszélgetni is erről akkor megígérte, hogy változás lesz és nem lett. Már álltam mögötte és felügyeltem ahogy mosogat meg főz de utólag annyira bepukkadt azon, hogy én "kényszerítem" hogy el is akart költözni. Lehet nem jön át a szövegből de ezen kívül tényleg minden tökéletes vele és eszem ágában sincs szakítani.
Szóval mit lehet tenni ilyenkor? Kajak szégyen szemre alkalmazzak bejárónőt?
#5 vagyok.
"Az anyukája nagyon bír engem, de nem tudom ők mit mondhatnának neki."
Ezt meg is fogod tudni, miután beszéltél vele. Lehet annyi is elég lesz, ha csak megemlíted, Ők megemlítik a lányuknak, és a leányzó kicsit elszégyelli magát, és rá is ébred, hogy ez esetleg egy fontosabb dolog, mint amilyen fontosnak gondolja most Ő. Majd lőn világosság, és változás történik.
Vagy ha nem, akkor ott a bejárónős dolog, és akkor tutira megszabadulsz ettől a problémától vagy így, vagy úgy hogy rájön, lehet nem kéne kidobni az ablakon a pénzt, ha nem volna muszáj.
"Én nem az alapján döntöm el ki a nő, hogy mennyire házias."
Ettől még egy önállótlan kislány. Te pedig igazi papucs leszel, ha ezt ráhagyod.
egyetértek, kérdező. velem ugyanez van, fordítva. van pár dolog, amit kipróbálhatsz. pl.:
- takarítsunk kicsit, jó?
- megcsináltam a budit, a mosatlant, meg a ruhákat. felmosol valamikor később?
- csináld meg, ami nagyon zavar, és hagyd rá, ami őt szokta zavarni (pl. nincs miből innia, mert minden pohár retkes)
- hagyd, hogy kitörjön a káosz, és ne vedd észre. amennyire bírod, tegyél rá egy lapáttal, de ne húzd fel magad. a nagyjelenetek nem jók semmire.
nem találtam még fel a spanyolviaszt. de ha valakivel együtt akarsz lenni, és ennyin múlik a boldogság, akkor legyél nyugodtan merész és kreatív.
én legutóbb azt mondtam neki (és komolyan gondoltam), hogy emiatt gondolkoztam rajta, hogy érdemes lenne nem együtt élni - úgy, hogy ugyanúgy együtt maradunk. egyelőre jobb a helyzet.
de nem hazudok neki, nem trükközésből mondtam. akármilyen nehéz is kevesebb időt együtt tölteni ilyen közelség után, az neki meg nekem se jó, ha megüt a guta ilyen apróságok miatt - amik igenis fontosak. komfortérzet, megnyugtató környezet, nem mindig csak a munkahelyi feladatok végeláthatatlan tekergőzése. nem frusztrálódni jövök haza.
és ha a lakás többnyire nem oké, akkor nekem nem a szexen, a játékon meg a mély beszélgetéseken jár az eszem.
10#
Akkor ilyen alapon a ferfi is nyugodtan megteheti, hogy kedveskedjen nekem, lol.
En mindig magam miatt tartok rendet, nem azert, hogy a baratomnak jo legyen, mellesleg szerintem o nagyobb aranyban vegez hazimunkat + foz is.
Persze tulzas, hogy a lany soha semmit nem csinal meg, de nem kell belekeverni nemi dolgokat a temaba, ez akarkitol gaz lenne. A bejarono meg egyaltalan nem szegyen, egyreszt legalabb o is megel valamibol, masreszt meg nem tudom, miert lenne szegyen ha az ember inkabb hasznosabb dolgokkal toltene az idejet, a "piszkos munkat" meg addig masra bizza. Kozepszeru prolik gondolkodasa, hogy marpedig neki kell mindent megcsinalnia, mert... Fogalmam sincs miert :D
Egeres téma: preparált egeret szerezz, ha tudsz, az nem szalad el :D és ledobva az oldalára elsőre nem éppen lehet megkülönböztetni a hullamerev dögtől. Ha valamelyik ruhájában megtalálja, akkor tuti kiborul, és akkor talán lehet vele komolyan beszélgetni.
Nálunk egyébként bevált a "takarítás naptár" - mi mind a ketten reménytelenek vagyunk... :D Párom férfiként hozzászokott ahhoz, hogy a főállású háziasszony anyu után folyamatosan ragyog a lakás, és a tiszta ruha berepül a szekrénybe; nekem meg egy borzasztó rendetlen anyám van, és mivel ebbe nőttem bele, ezért (tudom, bután hangzik) sok minden nem tűnik fel, ami másnak szúrná a szemét. Szóval mondjuk hiába próbálok jobban odafigyelni, a vízfő, a zsírfolt, a por, a "nem mindennapi" dolgok sokszor elmaradnak, mert nem szúrja a szemem, hiszen otthon is ehhez szoktam hozzá.
Szóval én saját magam miatt is, meg párom miatt is, mert nem akarok egyedül mindent :D kialakítottam egy olyat, hogy össze van írva minden munka. A konyhában nekünk van egy nagyobb fajta naptárunk (tudod, mint amibe a szülinapokat lehet felvésni), és oda fel van írva mindig, hogy pl. szombaton ki kell pucolni a kádat, kedden színeset kell mosni. Ezt nem csak előre, de folyamatában is vezetjük, amikor látszik valami, hogy meg kell csinálni, akkor felvéssük egy-két nappal későbbre. És igazából abban az egyben állapodtunk meg, hogy ami az adott napra elő van irányozva, azt nem halasztgatjuk semerre, illetve hogy minden napra van valami. Persze ezzel együtt kialakult egy munkamegosztás is, hogy melyiket ki "szokta" megcsinálni, de ezt még lehetne variálni úgyis, hogy előre beosztjátok. Pl. "drágám, kedden csak három órád van, az aznapi a tied, szerdán hamarabb végzek, akkor enyém a házimunka", és akkor nem lehet kibújni a dolog alól - nálunk erre nem volt szükség, mert más a munkarendünk, és egyértelmű, hogyha ő van otthon, ő takarít, ha én akkor meg én. :)
Egyébként ha megtehetitek, akkor a bejárónő sem rossz ötlet, de ez tényleg csak akkor, ha a felét kifizeti ő - érezze azt, hogy vagy dolgozik, vagy elmegy feleslegesen a pénze. És akkor a továbbiakban az ő döntése, hogy melyik éri meg.
"Sok ferfi el sem tudja kepzelni milyen amikor ledolgozol 8orat hazajössz fözzel valamit,mossal legyen rend este meg legyen kedved a szexhez,ha gyerek van gondoskodj roluk,tanulj velük,vasarolj be es sorolhatnam!"
Ejjha. Leírtad egy átlagos felnőtt napját. Nemtől függetlenül. Az, hogy téged csak önállótlan szerencse csomagokkal hoz össze a sors, elgondolkodtató.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!