Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért nem divat őszintének és nyíltnak lenni kapcsolatban?
Elképesztő, mennyire nem tudnak kommunikálni az emberek a párjukkal, az itteni kérdések nagy részét simán meg lehetne oldani egy fél órás őszinte beszélgetéssel. Miért jobb napokig, hetekig, hónapokig, néha évekig magukban tartani, ha bántja őket valami?
Sok ember inkább magában duzzog, rosszul érzi magát, kételkedik, mérgelődik, stb. MIÉRT jobb ez, mint leülni, és őszintén átbeszélni? Miért akkora divat nem kommunikálni?
#13
Ez érdekes, akkor a barátom meleg, én meg nem tudok róla, hogy titokban férfi vagyok? :D
Menjünk vissza a probléma gyökeréhez...
Az embergyerek eleinte nincs tisztában a saját érzelmeivel, igényeivel, problémáival - a szülő (elsősorban az anya) visszajelzései alapján tanulja meg kifejezni magát, egészen onnantól kezdve, hogy az anya felveszi-e, ha sír, képes-e értelmezni a jelzéseit és reagálni rájuk. A pszichológiában ezt nevezik ősbizalomnak: a csecsemő így tanulja meg, hogy az igényei jogosak és elvárhatja másoktól, hogy odafigyeljenek rá.
Sajnos a mai fiatal generációt Dr. Spock elvei alapján nevelték, akkoriban az volt a divat, hogy az anya ne reagáljon a csecsemő sírására, mert akkor elkényezteti. Akkoriban az volt a divat, hogy óramű-pontossággal etették és tették tisztába a csecsemőket, nem lehetett "csak úgy" babusgatni, stb. Később pedig, a dackorszakban letörték a kisgyermek minden olyan törekvését, amikor az énhatárait kezdte el feszegetni, hisztinek titulálva azt.
A mostani fiatal ill. középkorú felnőtt generáció egyszerűen nem tanulta meg kifejezni az érzéseit, igényeit, problémáit. Ezek olyan mélyen berögzült tudattalan minták, amiket nem lehet csak úgy, egy csettintésre leküzdeni. Természetesen vannak azért olyan szerencsések, akiket nem így neveltek, akik megtanultak kommunikálni, de az ő érdemük. (Persze olyan is van, amikor valaki felnőtt korban felismeri a korlátait is változtat.)
Én nem szoktam számonkérni senkin, hogy milyen konfliktuskezelési stratégiával rendelkezik, mert nem tehet róla. Ellene viszont tehet... Amikor a páromat megismertem, rajta láttam, hogy akar és tud is változtatni a rögzült, hibás sémáin, így apránként együtt fejlődünk konfliktuskezelésben. Azokat az embereket azonban messzire elkerülöm, akik "ragaszkodnak" a hibás sémáikhoz, nem alakítok ki velük közeli kapcsolatot (barátit sem). Annak ellenére teszek így, hogy tisztában vagyok vele, hogy nem ők tehetnek a dologról, hanem a szüleik, na meg Dr. Spock, aki baromságokat terjesztett.
Talán a jövő generációja már egy fokkal jobb lesz, hiszen újra "divatba jött" a kötődő nevelés, ma már inkább arra biztatják az anyákat, hogy figyeljenek oda a gyerekeik igényeire. Bár egy kicsit szkeptikus is vagyok, mert tudatosan nehéz felülírni a rögzült sémákat és azt látom, hogy bármennyire is igyekeznek az anyák, mégis inkább a tudattalan sémák érvényesülnek. Hiszen őket is így nevelték, nem tudnak másképp működni...
#15
Érdekes amit írsz, köszi a választ!
Viszont akkor nekem hogy sikerült elérnem, hogy természetes legyen? 18 éves koromig a kutyát nem érdekelték az igényeim meg az érzéseim, mégis teljesen magától jön a kapcsolatban, hogy mindent megbeszéljek a párommal.
Személyfüggő akkor, hogy ki tudja leküzdeni?
#15
Ellent mondásos amit írsz. Minél inkább elkényeztetnek valakit annál inkáb hajlamos a hisztire. És minél inkább Dr. Spock stilusban nevelnek valakit annál inkáb rákényszerül a komunikáciora. És az önkontrollra.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!