Nem tudom elviselni.55 éves fiú sír az anyjáért?

egyetértek az első válaszolóval.

hozzá képest tényleg gyerek vagy, az apád is lehetne, erről csak ennyit!!

majd, ha az anyukád meghal, akkor majd átértékeled ezt az egész szituációt!

egyébként pedig, tényleg gyerekesen viselkedsz!

hagyd békén, majd megnyugszik.

1. A gyász már csak ilyen, időnként előtörhet, főleg, ha nem tudta rendesen feldolgozni, elnyomta korábban, ill. akár egy évforduló is kihozhatja egy időre. A társaként kutyakötelességed támogatni benne.

2. Ameddig nem sodorja veszélybe a megélhetését, addig nincs beleszólásod abba, hogyan végzi a munkáját. " menjek el én dolgozni és adjak időt neki" Nagyon remélem, hogy ez a kommented nem azt jelenti, hogy ő tartja el a segged, te meg egy élősködő parazita módjára belőle élsz. Ha nem így van, akkor igazán elbírod az átmeneti krízist, ha pedig így van, akkor marhára szégyelld magad.

3. Ha ennyi megértés és empátia van benned aziránt, akit elvileg szeretsz, akkor inkább hagyd el, az ő érdekében. Ilyen társ mellett ellenségekre sincs szüksége.

Bocsi, de nincs igazad.

Amikor megnyitottam a kérdést, azt hittem, hogy egy anyuci kisfia típusú pasiról lesz szó, aki még 55 évesen is hazaköltözne, de nem.

Ebben az esetben nincs igazad.

Ha egy szerettünk - főleg ha a szülőnk volt - meghal, akkor örökké hiányozni fog. Lehet, hogy 5 év múlva már nem sírjuk tele a párnánkat, mint az első héten, de akkor is ott marad az emléke, és a hiány, amit maga után hagy.

Kérlek értsd meg a pasit. :(

21/L

Párom se tudta feldolgozni még az édesanyját s most õ is és az apja is teljes depresszióban. Annyit tudsz tenni ha beszél s nyugtalan meghallgatod akárhányszor is, nem erõltetsz rá plissz kihívásokat mint sok vagy olyan programok amik rá emlékeztetik.

A karácsony kihozza az ilyent sajnos lehet nála is ez meg pár régi ember, hely hozhatta ki vagy csak eddig gyûlt s most borult ki a csonytváz a szekrénybõl.

Csendes háttértámasz lehetsz csak, tudom milyen rossz de el kell fogadni ha fontos neked.