Hogyan élik túl az emberek azt, hogy ha egy olyan akibe totál bele vannak zúgva elutasítja őket?

Egy darabig szomorú,nem érdeklik mások,majd visszanyeri kedvét,elfelejti,összejön mással és boldog lesz vele és leszarja a régit.

Képzeld:valakinek meghalnak rokonai ,mégse a gyász teszi ki a hátralévő életét!

Szerintem nem fordul magába ilyenkor az ember.

Én pl: 1 évig szerelmes voltam egy lányba és mikor elég erős voltam és a kapcsolatunk is olyan volt hogy elmerjem neki mondani:

"Szeretlek, szeretlek, szeretlek,

egész nap kutatlak, kereslek,

egész nap sírok a testedért,

szomorú kedves a kedvesért,..." (Szabő Lőrinc)

De mikor elmondtam neki hogy szeretem akkor már volt pasija.És akkor én nem fordultam magamba hanem még fél évig kapálóztam, számtalan szór vissza utasított. De aztán mikor msn-en beszéltünk írt egy másik lány is, aki nagyon jól nézett ki, és tetszett belsőleg is, hogy csak én kellek neki(már ő is 1 éve figyelget),(ő írta ezt a verset nekem elöször ami fenn látható, és azt mondtam hogy nem, mert akibe szerelmes voltam az épp veszekedett a barátjával. De összesen 2 hónapig próbáltam udvarolni, és valahogy már nem érdekelt pedig az volt a mottom hogy soha nem adok fel semmit. még 2 hónap után össze jöttem azzal a lányal aki szerelmes volt belém, már egy éve járunk.

Szóval túl lehet élni simán a ki kosarazást

Pár hete bevallottam egy nagyon jó barátomnak, aki ráadásul osztálytársam, hogy én többet érzek iránta... Elutasított. Azóta ugyanúgy látom nap mint nap. Bár megszakítottam a barátságot, ő folyton keres (volt majdnem két hét, amikor teljesen békénhagytuk egymást), és nekem kezd belőle elegem lenni.

Amúgy azt hittem, hogy sokkal rosszabb lesz. De inkább az elmúlt hónapok voltak szörnyűek, amikor kétségek közt őrlődtem (mert nem tudtam, hogy ő mit akar). Szóval azt mondom, hogy nagyon szerettem és szeretem is, de majd egyszer, valamikor lesz valaki, aki viszontszeret! :) 16/L

Én srác vagyok, de ugyanaz játszódott le velem, mint a legutolsóval, és persze egy osztálytársnő volt a kiszemelt.

Azóta így nem is gondolok rá szinte.

Viszont azt hidd el, én is azt hittem még mikor komolyan tetszett, hogy összeomlik a világ, ha elutasít. Nem így lett. Ezt egy párszor szerintem mindenki végigéli (remélhetőleg még) a fiatalkora során, aztán felnőttként már nem így látja a világot, hogy minden összedől egy nem esetén.