Szeretem, de úgy érzem viszonzatlan, nem értékel igazán?!

A szomszéd lánnyal jöttem össze... Első látásra szerelem volt számomra, így aztán lelkem kitettem, hogy belém szeressen. Elkezdtem neki tetszeni, össze is jöttünk. Elég nagy a korkülönbség, ő 10 évvel fiatalabb, mint én, de ez engem nem zavar és őt sem. Törődöm vele és szinte mindent megteszek, hogy a kapcsolatunkban jól érezze magát (barátok szerint már megalázkodóan, minden méltóságom eldobva teszem). Valahogy úgy érzem magam a kapcsolatban, hogy én szerelmes vagyok, imádom őt és ő pedig megengedi hogy szeretve legyen. Rettentően hisztis és sértődékeny. Tőlem mindent megkap érzelmileg amit az előző kapcsolataiban nem és nagyon odafigyelek, hogy az előző kapcsolataiban pasik által elkövetett hibáktól mentesítsem az idillt, mégis úgy érzem nem tudja értékelni ezt. Kezdek megcsömörleni a hisztiktől és a rágalmaktól miszerint nem törődöm vele. Talán azért ilyen velem szemben, mert nem kell megküzdenie értem?! Esetleg még nem tud egy komoly párkapcsolatot kezelni?! Folyamatosan úgy érzem nem vagyok neki elég jó, vagy nem tudok megfelelni az elvárásainak, egyszóval magamban keresem a hibákat, de lehet azért nem értem, mert nem bennem van a hiba. Még nincs negyed éve, hogy együtt vagyunk, de úgy érzem nem szabad több energiát befektetnem a kapcsolatba és el kell engednem, hogy értékelni tudja mit veszít el. Ez nehéz, de nem tudom van e értelme szétbarmolnom a lelkemet és ostoroznom magam valakiért aki még ha azt is mondja szeret, kimutatni nem képes. Természetesen nem vagyok tökéletes ezzel tisztában vagyok, de vajon ezzel ő hogyan lehetne tisztában? A viselkedése és szavai alapján, úgy gondolom egy pillanat alatt eldobna mindent mert neki nem tetszik valami. Életemben először tapasztaltam, hogy valaki ocsmány szavakkal illet egy kapcsolat elején, mert éppen haragos, dühös, hisztis. Én úgy érzem bármennyire is dühös vagyok arra akit szeretek nem lennék képes ilyen szavakkal illetni. Hagyjam az egészet? Legyek erős és tojjam le úgy ahogy van? Nagyon szeretem, de azt hiszem a tűrőképességem és toleranciám határához értem és egy választáshoz. Na most légy okos domokos... Lecsó vagy meghunyászkodás ez itt a kérdés!