Mit tegyek, ha úgy érzem kezdem eltaszitani magamtól a barátom? Fiúk, titeket ez elüldözne, vagy megértenétek? Nagyon fonto$ lenne pár tanács. ) :

Az egész azóta tart,mióta valamiért egyre hisztisebb vagyok. Ne kérdezzétek miért, fogalmam sincs mi ütött belém,de hirtelen elkezdtem mindenen agyalni, hogy mit miért tesz úgy ahogy, vagy éppen mit mond és miért épp úgy ahogy. Sokszor visszafogom magam, de van hogy akaratom ellenére kijön belőlem és kötődök vele.

Pl ha együtt vagyunk és felhivja egy haverja,hogy mit csinál, és ő meg egyes szám első személyben mondja,hogy tv-t néz, akkor megemlitem,hogy én itt se vagyok? Utólag hülyeségnek hangzik, tudom. Vagy ha aztmondja egy másik nőre,hogy szép, nagyon rosszul tudott esni, sirtam, olyanokat gondoltam,hogy biztos olyan nőre is vágyik stb. Persze nem nagyon gyakoriak ezek.

Tudom,hogy ez nagyon rossz, és próbálok tenni ellene de nem sok sikerrel.

Most meg már folyton arra gondolok,hogy biztos emiatt elhidegült tőlem, lehet már nem is vágyik úgy rám, hogy velem legyen.

Szerintem az is közrejátszik ebben,hogy lelkileg nem vagyok a toppon. Apukám már nem él, anyukám meg nagyon sokat veszekszik velem, mindenen és semmi se jó amit teszek. Első éves egyetemista vagyok, mindjárt itt vannak a vizsgák és semmit se tudok. Az egész félév azzal telt el,hogy próbáltam megszokni a városi életet, új helyet, hétvégente hazautazást, ami nekem nagyon nehéz volt. Nagyon sokszor könnybelábad a szemem ha eszembe jut mindez, úgy érzem gyenge vagyok és ilyenkor csak a barátom ölelése és szavai kellenek s akkor hirtelen eszembe jut,hogy lehet már az agyára megyek s nem is szeret annyira már ezek miatt. Szó szerint úgy érzem bármit csinálok nem jó és valamivel eltaszitom magamtól.Pedig ez eddigi két év tökéletes volt, valahogy sosem jutott eszembe az,hogy elhagyhat vagy valami baj lenne.

Most is összevesztünk, mert náluk voltam és hivott anyum, hogy haza kellene hozzuk.(5 kmre lakunk tőle) Barátom kicsit húzta az orrát, mert hogy ő úgy tervezte hogy maradunk még nála. Közbe eszébe jutott,hogy valami papirokat is kell intézzen. Én rosszul éreztem magam,hogy miattunk kell +ba járnia, és aztán megint haza, majd újra vissza hozzám, s mondtam,hogy anyukám megvárhat még, intézzük el a papirokat és akkor ülhetünk majd nyugodtan itthon. Erre ő, hogy persze, mert várna is annyit anyám, elhozza haza és visszamegy a dolgait intézni. Láttam rajta,hogy csak plusz probléma neki, elment minden kedvem, arra gondoltam,hogy tisztára nyüg vagyok neki. Ő meg felhúzta magát,hogy miért lettem szótlan. Elmondtam neki,hogy látom csak + probléma ez neki és miattam ment tönkre a terv és elgéggé veszekedésbe torkollott. Pedig úgy terveztük hogy együtt elintézzük a dolgait, hazajövünk s együtt készülünk kicsit a vizsgákra, mert van pár anyag amiben segithet nekem.

Komolyan nem tudom mit tegyek :( 20L