Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ilyen kapcsolatot lezárjak, vagy még érdemes tenni érte? Nagyon tanácstalan vagyok.
Szóval 3,5 éve vagyunk együtt. Nem tudom mit akarok már. Érzelmeim vagy full eltűntek, vagy csak nagyon-nagyon ellaposodtak. Úgy érzem a páromat mint egy idegent, jobb esetben is csak mint egy barátot, ha néha tudunk egy összehangoltabbat beszélgetni. Szex nélkül is simán eltellik 1 hét, vagy néha több is. Igazság szerint itt is én vagyok a hunyó, mert nem kívánom már és az, hogy erős dohányos, rettentő büdös a szája, ez csak pluszba rátesz. Hiába mos fogat, meg listerine-t is használ, miután elmegy az az erős mentolos illat, ugyanolyan büdös lesz a szája. Nem szeretem azt se ha megpuszil, undorító na :( Már régóta gondolkozok, hogy nekem ebből elég és ki akarok lépni. Aztán bűntudatom lesz, hogy nem tettem semmit a kapcsolat megmentéséért, de vajon akarok-e? Ő szenttül meg van győződve, hogy nekünk együtt a helyünk és tudom is, hogy nagyon szeret, de nekem valamiért már nagyon nem fekszik a dolog. Ugyanakkor ha belegondolok, hogy elveszítem és többet nem hallanék felőle, akkor meg a sírás rámtör, hogy azt hogy bírnám ki? Nem tudom elképzelni, hogy eltűnjön az életemből és többet ne tudjak róla, ne beszélhessek vele. Vagy ez csak a megszokás és egy idő után nem is érdekelne, hogy mi van vele?
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogyha kétfele mennénk, nem csak a személye eltünésével kellene megbírkóznom, hanem az életem más területein is komolyabb problémák adódnának. Pl lakhatás, megélhetés egyedül nekem nőként, nagy gondot okozna megoldani. De ezért kényszerből sem akarok egy haldokló kapcsolatban tengődni, mert ki tudja idegileg hova jutnék. Így is néha olyan dühkitöréseim vannak a bizonytalanság miatt, hogy aludni sem tudok, nyugtatót veszek be, szorongok, egyre inkább rá vagyok görcsölve, hogy mi a jó megoldás.... Gondoltam, hogy egy hónapra hazaköltöznék és ne beszéljünk, hogy meglássuk mindketten milyen a másik nélkül. Soha nem voltam még így, mi ilyenkor a helyes? 27 és 34 évesek vagyunk.
Jah és az is nagyon bosszant, hogy egész nap, még a wcn is, és hajnalig képes a telefonján játszani, aztán meg másnap délutánig alszik. Ez csak most a szabadsága alatt van, amúgy meg reggeltől estig melózik...
Sokat írtam már itt, hogy csakte tudod, mit bírsz. Csak arra tudom a választ, "mi ilyenkor a helyes". Ne hitegesd. Itt a szakítópróbára gondolok. Dönts, mert döntési kényszerben vagy a döntésed következményeit pedig vállald.
30/f
Nem hittem volna, hogy valaki ismeretlenül, annyira olyan mint én.
Hülyén hangzik de szóról szóra írtad le az érzéseimet a saját kapcsolatomban. Ugyan ebben a cipőben vagyok viszont nálunk bonyolultabb a dolog a gyerekek miatt.
Ha én megtehetném azt, hogy simán lépek, nem köt össze úgymond semmi, már rég megtettem volna. Igen rossz lesz, fájni fog mindkettőtöknek, de fiatal vagy még ahhoz hogy olyan ember mellett eld le az életed akit nem szeretsz. 28/N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!