Miért baj az, ha egy szétválást követően rájössz, hogy a másik mégis mennyire fontos a számodra?

Együtt élsz valakivel,de vannak gondok,hát hol nincsenek. És azt érzed,hogy egy időre külön kell légy,el kell gyere onnan,mert nem érzed jól magad abban a helyzetben akkor. Tehát összecsomagolsz és eljössz és eltelik pár nap vagy pár hét és azt érzed,hogy megőrülsz a hiányától. Nem csak úgy valakinek a hiányától,hanem az Ő hiányától,mert érzed,hogy mennyire szereted és kitölti az egész belsőd. Visszamész,hogy mindezt elmond Neki és látod és érzed Rajta,hogy Ő is szenved,hogy nem vagy Vele,próbálja persze mindezt titkolni,de nem tudja,de már nem tud benned bízni és többé már nem tud visszafogadni az életébe. Inkább küzd tovább azon,hogy elfelejtsen Téged. Miért olyan nagy gond az,ha az ember ahelyett,hogy végleg tönkretenne egy kapcsolatot inkább eljön,hogy átgondolja a dolgokat és rájön,hogy mennyire fontos is neki a másik és mennyire szereti?És ha a másik is ezt érzi,akkor miért nem lehet újra elkezdeni együtt és nem mással erőlködni?