Ti miként cselekednétek egy ilyen helyzetben? Meddig lehet húzni a dolgokat?

Kicsit hosszú lesz, előre is bocsánat.

Nem tudom mikor mondhatjuk azt egy kapcsolatra, hogy menthetetlen.

Nem tudom, meddig szabad megváltozni a másikért, és mennyire lehet lemondani magunkról.

Mostanában nagyon sokszor vannak nézeteltéréseink, vitáink. és gyakran az a vége hogy (az én hibám minden) és ő nem szól hozzám, akár napokig így duzzog.

Szeretem őt. Tényleg szeretem és nem szeretném elveszíteni, csak gyakran azt érzem, hogy megfolyt és elnyom.

Félek ki mondani hogy nem szeretnék vele lenni, mert nem tudom mi lenne vele utána. Nem szeretném hogy neki rossz legyen, de én sem szeretnék boldogtalan maradni. Szeretnék valakit aki megbecsül és odafigyel rám. Igazából. És nem csak néhány dologban, ami ő szerinte fontos.

De nem tudom hogyan tehetném ezt meg. Én próbáltam alkalmazkodni, próbálok nem szomorú lenni mikor a számomra fontos dolgokat értéktelennek tartja, és igyekeztem változni, ami nem könnyű és mire sikerült csak azt a választ kaptam, hogy késő, mert az akkor kellett volna és most már nem jó.

Szeretnék fontos lenni, igazán fontos. De nekem ő az, még mindig minden rossz ellenére is és nem tudok vele szakítani.

Külföldön vagyunk, és nem tudom mit és hogyan csinálhatna ha azt mondanánk hogy vége. Miattam jött ki utánam.

Egyszer már szakítottunk. Mikor már egy éve itt voltam ő otthon. Akkor pár hétig nem beszéltünk. Az elején rossz volt, de aztán megnyugodtam és kezdtem felszabadulni, magamra találni. De aztán beszéltünk és sírt, és kért hogy kezdjük újra. Kiköltözött, de feltételekkel, hogy dolgozik ,hogy nyelvet tanul. Kezességet vállaltam érte. De nem tanulja a nyelvet nem is próbálja, csak hajtogatja, hogy majd, meg hogy hogy utálja és hasonlók.

Így csak hátrált engem és másokat is. De neki persze mindenkivel szemben elvárásai vannak, és mindent azonnal szeretne holott nem hiszem hogy megérdemelné. És annyi ilyen hasonló eset van hogy mire ott lenne, már nem fontos már ne kell vagy már nem értékeli, hogy megtettem érte, még ha nagy áldozatot követelt a részemről (ami persze szerinte semmiség.)

Persze, most csak panaszkodom. Vannak jó tulajdonságai is, csak mostanság nem tapasztalom meg őket és amik eddig igazak voltak már nem azok. Megváltoztam. És ő is, csak nem látja be. Nagyon ellentétesek lettünk, más értékekkel. Vannak hasonló meglátásaink és gondolatok...de a fő szálak mind ellentétesek...

Nem tudom mit tegyek. Bűntudatom van, mert azt érzem jobb lenne nekem nélküle. De nem merem kimondani. Félek, hogy mi lenne vele, hogy tönkretenném talán, hogy fájdalmat okoznék neki...de nekem ez nem megy...és kimondani sem tudom... Csak szeretetre vágynék és nyugalomra. Boldog szeretnék lenni...

Mit lehetne tenni ilyen helyzetben?

én 22/L ő 24/F