Ki mivel próbálkozott/próbálkozna még, hogy kinevelje a párját abból, amit az anyja elrontott?

Gondolok itt arra, hogy 33 éves koráig otthon lakott, azon kívül, hogy eljárt a munkába, semmmit nem kellett otthon csinálnia. Se 'férfias' házimunkát, mert azt megcsinálta az apja, se háztartási munkákat.

Előző terhességem alatt is végig hisztizte a dolgokat, de akkor a babát a végén elveszítettük, ami mindkettőnket nagyon megviselt. Most újra várandós vagyok, és nem tudok mindent egyedül megcsinálni. Nemrég kültöztünk, és fel kéne szerelni ezt-azt, ami nekem amúgy menne, de most nem emelhetek stb... Ő azzal jön, hogy munkaidő után ő már pihenni akar (8 órás irodai munkát végez), és nem ilyenekkel 'szenvedni'. És hogy majd, majd, majd... Amiből mindig csak veszekedés árán lesz vmi. Ugyanez van a bevásárlásoknál vagy ha bármit el kell intézni, mert neki soha nem kellett semmi ilyet sem...

Egyéb téren érzem, hogy szeret, de mintha itt megragadt volna egy 5 éves makacs gyerek szintjén...

Azt hittem már nem lehet több babánk, mégis lett.

És most olyan boldognak kéne lennem... Ehelyett magányos vagyok és félek, hogy hogy lesz így egy gyerek mellett...

Köszönöm az értelmes válaszokat előre is.