Normális, ha így viselkedik a párom? Már beszéltem vele többször erről, de mindig újra kezdi.

1. ő nem az anyád, se az apád, felnőtt önálló személy vagy, tehát kezeljen is úgy

2. szerintem a korkülönbségből adódóan nem biztos, hogy nőként tekint rád, inkább csak egy kis diáklánynak tekint, aki még egyedül se tudja bekötni a cipőjét

3. mióta is vagytok együtt? hosszú távra tervezel vele?

mesterképzésnél nem a bachelor eredményeid számítanak?

szépen közölném vele, hogy értékelem a tanácsait, de ő úgy csinálta végig (jó esetben), ahogy elképzelte, én meg úgy szeretném, ahogy én.

nem a padavanja vagy, és kár az autoritást játszani. szerezze meg ott, ahova való: a munkahelyén, a sajtóban, a munkatársai között.. nekem kicsit úgy tűnik, mintha rajtad akarna kompenzálni. mint a munkás szülők, akik ha törik-ha szakad, egyetemre küldenék a gyereküket.

talán segíthet, ha arra gondolsz, hogy nincs két orvos, tudós, művész, aki meg tudna egyezni akár a munkamódszereikben, akár a szakterületük kérdéseiben.

ráadásul 22 éves vagy, nem arra való az életed, hogy kötelességekkel, szabályokkal legyen tele.

Azt mondta egy világhírű pályatársam, hogy nem egészséges dolog, hogy a párom is szakmabeli.... ez lesz belőle.

Nálunk is sok bajt okozott.

"14 évvel idősebb nálam"

Akkor meg ne csodálkozz rajta ha úgy viselkedik veled mintha az apád lenne

Sajnos gyakran beleesünk abba a hibába, hogy ha nekünk valami jól megy, akkor el nem tudjuk képzelni, hogy a másiknak egy másik módszerrel is jól fog menni. De gondolj arra, hogy a párod csak segíteni akar - ettől függetlenül beszéld meg vele, hogy felnőtt ember vagy, eddig is boldogultál, ez után is fogsz.

De amúgy nálunk is rendszeresen felemlegeti a párom egy esetet, amikor néhányszor már megbukott egy vizsgán és nagy kegyesen végre elfogadta az ajánlatomat, hogy felkészítsem rá. Kezdésként kikérdeztem az anyagból, és a végén mondtam neki, hogy "ennyi tudással én biztos nem mentem volna el vizsgázni" - na azóta is ezt emlegeti a párom, hogy én vérigsértettem.