Velem lenne, de ugyanakkor meg kerüli a találkozókat. Hogy lehet itt egyensúlyt találni?

Bocsánat, ha hosszú leszek, próbálok tömören írni.

Két éve vagyunk együtt, kisebb zökkenőket leszámítva alapvetően jó a kapcsolatunk. Nem élünk együtt.

A gond a találkozókkal van. Régebben sokszor töltöttünk együtt egész napokat, vagy akár hajnalig ültünk és beszélgettünk valahol vagy sétáltunk. Ha munka miatt csak összefutni tudtunk, akkor is ajándék volt az az egy-egy óra.

Később (részben az ő kérésére, részben közös igény miatt) az utóbbiakat elhagytuk. Kialakult, hogy a szabadnapokat együtt töltjük, a maradék meg mindenkinek a barátoké, egyéb dolgoké. (Nem egy a munkabeosztásunk, nem mindig esnek egybe a szabadnapok.)

De a megmaradt találkozások is elkezdtek ellaposodni. Ritkák a programok, rövidülnek a találkozók, egész napokból késő délutánok lettek, fáradtság miatt már nincsenek hosszú esték együtt.

Beszélgettünk róla. Jeleztem felé, hogy nekem ez nem jó, de nem változik semmi. Pl. ha meg van beszélve, hogy korábban találkozunk, mindig elalszik, program csak akkor van, ha én _megmondom_, hogy mit csináljunk, ha felsorolok lehetőségeket, abból sem választ. Ő nem szervez, illetve csak nagyon ritkán, de akkor is inkább úgy, hogy pl. megmondja, hogy menjünk moziba X filmre, de én találjam ki, hogy melyikbe és mikorra.

Neki sem jó ez, ki is mondta, hogy hiányoznak neki a régi együtt töltött napok, meg az aktív programok. De ugyanakkor meg kényszernek érzi, hogy mikor és mennyit találkozunk... és ezért is vannak ezek az ösztönös kibúvók, vagy én nem is tudom. Mert hogy rutin meg muszáj az egész. Régen nem volt kényszer. Nem értem, hogy mi a különbség.

Én mostanra már úgy érzem magam, mint valami pincsikutya. Ha tudom, hogy szabadnapos, akkor nincs programom, hogy tudjunk találkozni, ha mondja. Ha én szervezek programot (mással), mindig úgy teszem, hogy ne a "közös" időből vegyem el. Magamtól alakítottam így, de mostanra már ez is nevetségesnek tűnik, ez is csak azért, hogy nehogy kettőnk kárára menjen. De ha meg "bosszulgatnám" azzal, hogy más programot csinálok direkt, akkor még ennyit sem tudnánk találkozni... Plusz ezt gyerekesnek is tartanám.

Próbáltam már neki mondani, hogy akkor ne találkozzunk ennyit, majd akkor, ha tényleg velem akar lenni és nem kényszer, de közben meg ő is azt csinálja, hogy pl. haveroknak nemet mond, ha tudja, hogy velem is lehetne... És mégsem működik. Úgy szervez, hogy velem lehessen, de közben meg pl. ha ő mondja, hogy együtt töltjük a napot és minden, akkor sem találkozunk délután 4-5 előtt. Plusz ha valamiért találkozunk, akkor így-úgy hiányzom, és alig várja, hogy együtt legyünk, utána ugyanez.

Nem értem. Tényleg nem értem. Kétségbe vagyok esve, félek, hogy elveszítem, de nem tudom, mit csinálok rosszul.