Idősebb nő (44) fiatalabb pasi (35) működhet? Vélemény?

Annyit még hozzáfűznék, hogy az a nő, aki 44 évesen fiatalabb társsal van, valószínűleg jól tartja magát, tehát ő is bármikor találhatna magának a társánál jobbat.

6 és 10-es voltam, és nem azonos a másik 78%-os válaszadóval, bár egyetértek vele is.

# 12: 20 év már valóban generációs különbség (megjegyzem: fordított felállásban is, ahol a férfi idősebb ennyivel, tehát ugyanezek a problémák ott is kiütközhetnek).

Ennél azonban sokkal fontosabb tényezők is vannak. Ha már a pszichológiára hivatkozol: a párválasztásnál sokkal fontosabb az önismeret, mint a kor. Hasonló korú partnereknél is előfordulhat (elő is fordul gyakran), hogy a feleknek különbözik a habitusuk, az értékrendjük, az életmódjuk, a szabadidős szokásaik. Sokkal fontosabb, hogy egymáshoz illő partnerek válasszák egymást és hogy a felmerülő konfliktusokat képesek legyenek partnerekként megoldani. Az, hogy valaki nem akar szabad teret hagyni a társának, a saját képére szeretné formálni, megint csak nem kor, hanem érzelmi intelligencia kérdése. Jól lehet úgy is működtetni kapcsolatot, ha a felek képesek tolerálni egymás preferenciáit.

Kihagyod továbbá a képletből az egyedi személyiségjegyeket, mert minimum két fő típus van: az extrovertált és introvertált emberek. Nálunk történetesen pont fordított a helyzet, mint az általad felvázolt példában: a harmincas éveiben járó párom itthon érzi jól magát, rühelli a nagyobb társaságot, kisebb közösségbe is alig lehet bevonni. Egy fesztiválon valószínűleg megőrülne. Én meg negyvenesként igenis járok bulizni, közösségbe, társaságba. Nem csinálunk ebből ügyet: tiszteletben tartjuk egymás életstílusát, személyiségét. Ostobaság is lenne, mert a párom többször igényli az egyedüllétet, ezért azt az időt, amit én társaságban töltök, ő a magányos hobbijaira fordítja. Az egymással töltött időt igyekszünk tartalmasan eltölteni, és hogy azon kívül mit csinál a másik a saját, privát szférájában, az az ő dolga, nem kérjük számon egymáson.

De vannak még a környezetemben olyan párok, ahol a nő idősebb (nem generációnyi korkülönbség van, hanem 5-10 év), és teljesen egyedi mintázatokat látok a szabadidő eltöltése terén. Van, ahol mindkét fél otthonülő típus és van, ahol mindketten társasági emberek, együtt járnak szórakozni. Te látsz egy rosszul működő kapcsolatot, én meg látok 5-6 jól működőt, ahol a felek hozzájuk illő társat választottak és felnőtt, érett emberek módjára tudják működtetni a kapcsolatukat. (Ezek között van olyan kapcsolat is, amelyek már évtizedek óta működnek, házasság, közös gyerek, stb.)

Egy párkapcsolatban rengeteg tényező játszik szerepet, és ezek közül csak EGY a kor. Megjegyzem, most kapásból 2-3 olyan ismerős pár ugrott be, ahol a nő a fiatalabb, vagy azonos korúak, de a nő otthonülő típus és rossz szemmel nézi, hogy a párja szeret társaságban kikapcsolódni. Tehát az általad felvázolt helyzet bármilyen korosztályban, bármilyen korkülönbség esetén érvényesülhet.

# 14: ez nem generációs különbség, hanem a tolerancia hiánya.

Az én szüleim között mindössze pár hónap korkülönbség van, de apám sokkal aktívabb. Anyámnak ugyanis már régóta vannak visszérproblémái, nehezebben mozog. Apám ebből nem csinál ügyet, nem várja el, hogy az anyám ugyanolyan legyen, mint ő.

Tudod, az én családomban az a szokás, hogy ha az egyik fél valami miatt nehézségekkel küzd, pláne az egészsége megromlik, akkor a családtagok megértőek és támogatják. Amikor a nagyapám az agyvérzése miatt gyakorlatilag önellátásra képtelenné vált, akkor a nagymamám gondozta, ápolta, mintha a gyereke lenne (konkrétan etetni, pelenkázni kellett). Köztük egy év korkülönbség volt, nem generációs szakadék.

Amikor az egyik nőrokonom viszonylag fiatalon (negyven előtt) rákbeteg lett, akkor a férje az utolsó pillanatig gondoskodott róla.

Nálunk a párkapcsolatok így működnek, nem pedig úgy, hogy ha a másik nem tud velem lépést tartani, akkor kidobom, vagy panaszkodom rá, hogy már nem olyan, mint újkorában.

Persze olyat is látok, amikor a nő nem győzi a sárga földig lehúzni a "léhűtő" férjét, mert nem segít otthon eleget. Igaz, a férjének nemrég agyvérzése volt és még nem épült fel belőle, de hát az ugye kit érdekel?! (Itt sincs jelentős korkülönbség, mégis vannak konfliktusok...)

Én is voltam már ilyen helyzetben, sőt, több év korkülönbség volt köztünk. Tartós kapcsolatom van évek óta, mindketten nagyon túlterheltek voltunk, tele családi/munkahelyi problémákkal.Aztán jött egy fiatal srác az életembe és bár sosem gondoltam volna ilyet: belementem a kapcsolatba. Persze Vele szemben tisztázott helyzettel. Pár hónapig működött, sőt, kifejezetten j hatással volt rám, és itt most nem csak a szex részére gondolok.Terelte a gondolatom a mindennapok nehézségeiről, vártam a találkozókat, és persze erősítette a női önbizalmam.Ezzel előtte sem volt gondom, de azért ez egy más szitu volt...

Nem húzom le az ilyen korkülönbséges tartós kapcsolatot, de úgy érzem,hogy egy ilyenben időről időre bizonygatnám -főleg magamnak!-hogy vonzó vagyok, azonos szinten gondolkodunk, és sosem fog helyettem mást találni.....

"egy ilyenben időről időre bizonygatnám -főleg magamnak!-hogy vonzó vagyok"

Ez így van, és egy nő a kapcsolatban bizony hatványozottan tesz is érte, hogy mindig vonzó és fiatalos maradjon. Motiváló ám a fiatal társ! :) Egy pocakosodó-kopaszodó-slampos negyvenes ötvenes pasi mellett nem kell annyira tartani magunkat, őt nem nézik a fiunknak, vagy az unokaöcsénknek, ha elhagyjuk magunkat...

Persze azelőtt is adtam magamra, hogy összejöttem a párommal, de így tartós kapcsolatban is motiváltabb vagyok. Nem annyira a párom, mint inkább a "külvilág" kedvéért... hogy ránk aztán senki ne mondhassa, hogy látványosan öregebb vagyok. Az elmúlt hetekben például többen is mondták, hogy 10 évet letagadhatnék... aztán mikor hazaértem, mondtam a páromnak, hogy na most már akkor fiatalabb is vagyok nála - legalábbis a külső vélemények alapján. :)

"azonos szinten gondolkodunk"

Ez már azelőtt kiderült, hogy összejöttünk. Azért vagyok vele. Én a saját korosztályomban keresgéltem, de ott nem találtam olyat, akivel azonos hullámhosszon lettünk volna. A páromban találtam meg mindazt, amit kerestem, így kénytelen voltam szemet hunyni a körkülönbség felett is.

"és sosem fog helyettem mást találni....."

Ez nyilván nincs kőbe vésve, de semmilyen korú férfinál nincs! Én már többek között azért sem aggódom ilyenek miatt, mert az exem egy nálam 14 évvel idősebb nőre "cserélt le" - utánam vele jött össze, de gyanítom, hogy már előzőleg is volt köztük valami.

# 18: a generációs eltérések jelentőségét sosem vitattam, ugyanakkor a pszichológia életszakaszokat különít el, amelyben a kor előrehaladtával egyre kevésbé érvényesülnek a generációs különbségek. Egy 15 és egy 20 éves között 5 év is rengeteg, hiszen más-más személyiségfejlődési szakaszban vannak, az egyik kamasz, a másik fiatal felnőtt. Ezeknek a szakaszoknak pedig alapvetően mások az értékrendbeli jellemzői, más normatív krízisek jellemzik, amelyekkel az adott szakaszban kell megküzdeni.

A példában szereplő 35 és 44 éves azonban ugyanabban a fejlődéslélektani szakaszban vannak. Megjegyzendő továbbá, hogy a fiatal felnőttkortól kezdődően már nincs is egyértelmű életkori szakaszolás, hanem egyénfüggő, hogy ki hol tart éppen a személyiségfejlődésében. Simán lehet, hogy míg valaki 40 évesen még a korai felnőttkorra jellemző szakaszban van (az útkeresés állapotában, a stabil elköteleződés, gyermekvállalás előtt áll), addig más ugyanennyi idősen már az időskor krízisét éli át, például mert egy súlyos betegség miatt csak rövid idő van hátra az életéből. Felnőttkorban tehát simán lehet "egy szinten" egy 20 éves és egy 40 éves úgy, hogy mentálisan nincs köztük generációs szakadék.

A másik, amire próbáltam felhívni a figyelmed, hogy úgy vallasz a különböző generációkról, mintha a különböző tényezők az adott generáció tagjaira kötelező érvényűek lennének. Például hogy egy fiatal felnőtt életmódjához kötelező jelleggel hozzá tartozik a "bulizás", az érett felnőttéhez pedig nem, és ez egészen biztosan konfliktusok forrása. Kiveszed a képletből az egyéni sajátosságokat, tulajdonságokat, személyiségjegyeket, értékrendet, szokásokat, amelyek sokkal meghatározóbbak egy kapcsolatban, mint ÖNMAGÁBAN a kor. Egy kapcsolat minőségét nem lehet EGYETLEN tényezővel jellemezni, leírni. Ebből következően az sem igaz, hogy "megszokott" korkülönbséggel a kapcsolatok biztosan jól működnek (mert többnyire nem), és a megszokottól eltérő korkülönbséggel nem működnek jól. Ilyen alapon kinevezhetnénk bármilyen más tényezőt is a sikeres, vagy sikertelen kapcsolat alapjául, például a testmagasságot, vagy az anyagi helyzetet, vagy az iskolai végzettséget. Nyilván mindegyiknek van VALAMENNYI szerepe, de ÖNMAGÁBAN egyik sem meghatározó. Egy tényező a sok közül, és a többi tényezővel összefüggésben határozzák meg a kapcsolat működését.