A férjem nem hajlandó nélkülem kimenni külföldre, hogyan tovább?

A férjemnek problémái adódtak a munkahelyén, hülyét csináltak belőle, így váltani szeretne.

Iszonyatosan necces a dolog, mert én jelenleg nem dolgozom, és ez egészségügyi okokból hónapokig így is fog maradni ha nem tovább, tehát nem tud csak úgy kiugrani a pozíciójából.

Rengeteg megoldás felmerült a továbbiakra, a legésszerűbbnek a külföldre költözés tűnik. Odakint szinte bárhol megkeresi a mostani fizetése dupláját, túlórák nélkül, még a magasabb árakat is figyelembe véve...

Na és itt ütköztünk némi ellentétbe. Ő nem szeretne egy napra sem itthagyni minket a kutyánkkal, de nyilván úgy sem fog működni a dolog, hogy egy átlag fizetésből itthon félreteszünk annyit, hogy rögtön olyan albérlettel indítsunk, ahová vihetünk állatot is.

Nyilván legalább egy-két hónapot el kellene töltenie kint munkásszállón (én meg anyámnál, hogy ne fizessünk itthon albérletet), hogy legalább az iszonyatos mértékű kauciót összeszedje.

Addig míg elintézi a kiutazást és összegyűjtünk némi pénzt, én is összekapom magam, költözünk ki hozzá és munkát is tudok vállalni remélhetőleg, de ha nem is, biztos, hogy megyek utána.

Na ahogy említettem, ezt ő élből elutasítja, mondván, nem bírja ki nélkülünk egy hétig sem.

Marad a B verzió, amikor is csöbörből-vödörbe ugrik, elvállal itthon egy másik alulfizetett melót, bánkódik és stresszel a túlórák miatt, én pedig ezt nem bírom nézni.

Ajánlottam neki, hogy képezze át magát, megoldjuk, de tanulni meg egyszerűen már nincs kedve, és nem bízik benne, hogy bárhol máshol jobb helye lenne.

Ilyenkor mi a teendő? Vegyem rá, hogy legalább fizetetlen szabadság alatt legyen kint kicsit, hogy kipróbálja, de legyen hova visszajönnie? Nyaggassam, hogy induljon? Ez nem rám vallana. Hagyjam rá az új itthoni munkahelyet, amikor kint sokkal jobb esélye, esélyünk lenne a boldogulásra?

Ti hogy döntenétek? Ami biztos, hogy a jelenlegi helyzet tarthatatlan.