Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nagyon féltékeny típus vagyok. Mit tegyek?
Nincs barátom!! Ezt leszögezem tehát nem kell sajnálni senkit :D
A problémám az, hogy annyira féltékeny vagyok, hogy az megkeseríti az életemet és valószínűleg már ezért sem tudok párkapcsolatot kialakítani. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy hisztizek folyamatosan a pasinak akivel ismerkedek, esetleg akivel együtt vagyok mert sose mondom el, hogy ez van csak magamat emésztem vele.
Nem hiszem el, hogy pont én tetszhetek egy fiúnak, annyi szebb lány van nálam miért pont én?! Mindig ez a gondolat van a fejemben, nem bízok magamban... semennyire. Tudom, hogy nagyon kicsit az önbizalmam.
De igazából teljesen normálisan nézek ki, nincs szükségem fogyásra, nem vagyok full pattanásos, sminkelem magam, normális ruhákba öltözök... Tehát teljesen átlagos, normális kinézetem van, semmi kirívó nincsen bennem.
Hogyan tudnám magam fejben rendbe rakni? Kérlek segítsetek normális válaszokkal mert folyamatosan elijesztem a fiúkat magamtól a tudatalatti, negatív viselkedésemmel :(
24 L
Az átlagos jó,nem kell aggódnod :) átlagosból lehet kihozni a legjobbat minden téren.
De az biztos, hogy rádférne némi önbizalom,önismeret, és tanulás is. Meg kell tanulnod megismerni önmagad,bízni magadban,hogy rendben legyen a lelked.Úgy gondolom, hogy jobb esetben ez a korral majd javul és rendben leszel :)
Magadnak kellene azokat a kérdéseket megválaszolni,amiket itt leírtál. Utána pedig összevetheted mások válaszával.
Megoldás lehet: összejössz valakivel,aki igazán szeret és tisztel,aki mellett önmagad lehetsz,és kihozza belőled a legjobbat. De ez az ellentettjét is kihozhatja belőled, ha megfelelési kényszered lesz,és álarcot viselsz,majd ebbe tönkremész.
Szóval itt kell majd nagyon vigyázni.
(tippjeim:
-ha nincs sikerélményed,sem szabad feladni, mert egyszer élünk és rengeteg hal van a vízben, ha másokat megnézel,nekik is valahogy sikerült,neked miért is ne sikerülhetne? :)
-nem lehetünk semmiben sem biztosak, de ha már képesek vagyunk elfogadni és tisztelni önmagunkat és a párunkat,vagy a körülöttünk lévőket,akkor bizonyosan jobb helyzetben vagyunk.
-mitől vagy te kevesebb, mint a többi ember? erre próbálj válaszolni, és aztán szépen kis lépésekben javítani,megoldani.ne add fel soha
Hát ennyi.
Köszönöm a kedves válaszokat :)
Igazából vannak akik próbálkoznak aztán ha eljutunk egy bizonyos szintig az ismerkedésben akkor elkezdem érezni ezt a féltékenységet vagy inkább bizonytalanságot. És emiatt nem szándékosan de idióta leszek.. félek, hogy nem vagyok és nem leszek nekik elég jó nagyjából úgy semmiben. Se ahogy kinézek, se ahogy viselkedek. Azt tudom magamról, hogy szeretni nagyon tudok csak engem nem szerettek még igazán..
Ez azt hiszem onnan indulhat, hogy a legelső barátom aki későn jött az életembe (19 évesek voltunk mindketten) megcsalt. Pedig pontosan olyan lány voltam aki az esete, külsőleg, belsőleg. És mégsem voltam neki elég. Emiatt hogy lehetnék olyannak elég akinek mondjuk nem én vagyok feltétlen az ideálja külsőleg?! Hülyeség tudom de valahogy nem tudom elfelejteni.
Először is kezdd ott, hogy nagyon gyorsan tudatosítod magadban, hogy a külső nem minden. Sablonosnak hangzik, de ez így van.
Ha átlagos vagy, akkor már lesz olyan pasi, akinek felkelted a figyelmét, ezt te is írtad. Ha ez megvan, akkor meg mit aggódsz felszínes butaságok miatt? Van nálad szebb...nagy ügy, nálam is. Mindenkinél. De ezen kívül számtalan más tényező van, ami miatt szerethető egy ember. Vagy szerinted benned csak a külsődet lehet szeretni? Ugye hogy nem. Ha folyton feszengsz, butaságokra görcsölsz rá, soha senki nem fog igazán megismerni, aki kíváncsi lenne rád, és ezzel elvágod magad a boldogságtól. Pedig szerintem ez lenne életünk egyik értelme: boldognak lenni. Ha csak erre gondolsz, ezt tartod szem előtt, sokkal egyszerűbb az élet.
Azt hiszem, hogy ezt a problémát nem tudom apumra terelni. Teljesen harmonikus a kapcsolata anyukámmal is, már 25 éve házasok, nem volt megcsalás, mindkettőjüknek ez az első házassága. Szóval bennem van a hiba és miattam.
De nagyon köszönöm a kedves szavakat neked is :)
Pszichológus tud segíteni, de én is tudok, amolyan keleti bölcsességek formájában:
NE GONDOLKOZZ ilyeneken!! Ne vázolj fel magadban példaszituációkat arról, mi történhet és hogyan, minél jobban átéled őket és benne vagy ezekben a gondolatokban, annál inkább beivódik az agyadba, egyé válsz ezekkel az élményképekkel. Ugyanúgy minél kevesebb részét képezik ezek az életednek, annál felszabadultabb leszel. A valósággal foglalkozz, ne a képzeletvilággal. Élj a jelenben, ne a múltban, meg ne is a jövőben. Az érzékszerveidet használd, arra figyelj, amit érzékelsz, ne arra, hogy mit gondolnak rólad, vagy hogy hogy nézel ki, hogy áll rajtad a ruha, stb stb. Mindennemű érzelmi behatást csökkents le minimumra. Ne csapongj. Tanuld meg összpontosítani a gondolataidat, bármire, tárgyra, semleges érzésre, valamire, ami nem őröl fel. Először nehéz, majd könnyebb lesz. Olyan erről leszokni, mint a dohányzásról. Egy idő után nem jönnek az ingerek és nem fog hiányozni, mert megváltozol. Egy hónap alatt meg lehet ezektől szabadulni, nekem sikerült.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!