Mostanában egyre többet bunkózik velem a párom, mit tegyek? Picit hosszú, de fonto$ lenne.

Több, mint két éve vagyunk együtt, én nagyon szeretem őt, és végre azt hittem, hogy megtaláltam azt az embert aki viszont szeret, becsül, családunk lesz és vigyázunk egymásra. Ugyanis nekem nagyon fontos a család, mindig is arról álmodoztam, hogy lesz valaki akivel boldogan leélhetem az életem, gyerekekkel stb...

Ő is ezt akarja, többször beszélünk róla, viszont mintha már nem tisztelne annyira.

Nem tudom,hogy csak én fújom fel és ezek nem nagy dolgok, vagy tényleg elég bunkó módon viselkedik? Ebben kérem a segitségetek.

Az egyik az,hogy ültünk egymás mellett, ő pedig egy hirdetős oldalra akart regisztrálni, de kb 20 percen át nem sikerült, én meg többször kérdeztem tőle,hogy miért nem teszi fel a hirdetést az én felhasználómból, mert nekem is volt...ezt meg se hallotta, majd mikor újra kérdeztem annyit felelt,hogy "hallgass már el". Elég rosszul esett, mi az, hogy a szerelmem elhallgattat?

A másik pedig, mivel a munkája miatt sokat utazik, csak hétvégéken van itthon, és néha mikor úgy esik egy-egy éjszaka itthon alszik. Most is olyan eset volt, és örültem, hogy kicsit többet lehetünk együtt, mivel én sem kellett jöjjek egyetemre. Egy elhalaszthatatlan dolog miatt a barátnőmnek kellett segitenem, szóltam anyumnak, hogy ha jön a párom akkor küldje oda , mert ottleszek. Le is jött, én a nyakába ugrodtam, örültem neki, kérdeztem mikor kell tovább induljon, ő meg nem felelt normálisan csak bunkózott. Aztán ő elvolta barátnőm párjával mi meg a barátnőmmel folytattuk a dolgunkat, és mivel mindkettőnknek épp megvolt a 'bajunk' a másik pasi elkezdi a barátomnak, hogy na úgylátszik ma mindketten csak ülünk a lyuk mellett... erre meg a barátom:'hát van másik lyuk is...' ez számomra nagyon megalázó volt.

Aztán én siettem a dolgunkkal,hogy minél hamarabb haza tudjunk menni és együtt lenni kicsit mivel korán kellett indulnom a vonathoz, öltöztem, mondtam hogy na mehetünk, ő meg újra bunkón szólt,hogy hagyjam már dumálni a barátjával. Erre mondtam, hogy oké hagylak, és elindultam kifelé.

Aztán persze jött utánam, de nekem nagyon rosszul estek ezek a dolgok, annyira, hogy otthon elkezdtem pityeregni egy darabig, remélve hogy bocsánatot kér, vagy megvigasztal, de csak rátette a kezét a fejemre, s mikor látta hogy nem reagálok, befordult és elaludt. Azóta nem beszéltem vele.

Nem is az esik rosszul, hogy bunkózott, hanem hogy nem törődött azzal,hogy én ott mellette sirok és rosszul vagyok...

Úgy érzem nem tisztel eléggé, szerintetek jogosan? Vagy csak felfújom?

Ti mit tennétek? 20L 25F