Beszéljük meg, legtöbbször ez a válasz?

Visszafelé válaszolva:

Nem, inkább kezdeményezem a szexet, mert é vagyok a kapcsolatban a kisebb étvágyú. Így lényegébe inkább akkor van szex, ha én akarom.

Közel egy évig én is cikinek éreztem megmondani, hogy figyusz szívem most zümmög a méhem, bekukucskálhatnál a kaptáromban... mert úgy gondoltam, hogy az a páromnak tök kiábrándító lenne, ha én lennék a kezdeményező (igen, női magazinok, meg hülye sztereotípiák). De lövésem sem volt, hogy ez a páromnak bejön. És amikor erre rájöttem, onnantól nem volt bennem kétség és azóta is lelkesen csábítgatom, ha kedvem úgy tartja.

"Mivel, szeretkezés közben, egy pillantás, mozdulat, érintés, egyértelműen jelzi, mit szeretne, mi lenne a másiknak jó" Hát mi 7 éve gyűrjük a lepedőt egymással, de ami napig megesik, hogy bizony van, amikor félreolvassuk egymás jeleit. Nekünk annyi szerencsék volt, hogy mivel elsők voltunk egymásnak, nekem nehezen jött az orgazmus. Így a párommal kísérletezésbe kezdtünk, így én trénelve voltam arra, hogy folyton mondjam, hogy lejjebb, feljebb, gyorsabban, erősebben, finomabban... stb. Szóval nekünk szex közben ezeket elmondani nem ciki. Sőt, néha ha a szex kerül szóba, akkor elmondjuk a másiknak, hogy mi volt jó és mi lehetett volna jobb. Igen. Pl, hogyha lovagolok rajta és megtalálom a megfelelő szöget, akkor érzem, hogy jön az orgazmus. Csak sajnos neki is úgy a legjobb, és ő előbb elmegy. Úgyhogy kár, hogy még sosem értem így el.

Van, hogy rá vagy állva a másik rezdüléseire, de van, hogy ennyi nem elég. Ennél sokkal több kell. Ha eldöntitek a gátakat és tudtok kommunikálni a szexről, de még jobb ha szex közben, akkor azonnal lehet javítani a helyzeten és nemcsak imádkozni, hogy most fogja a jeleimet. Mert nekem is volt, hogy az összeránduló arcom jelentett orgazmust (amire azt hitte, hogy fájdalmaim vannak), de jelentett már valóban fájdalmat is.