Mi történik olyankor ha az egyetemen valaki összejön a tanárával?

Egyetemen már megengedőbbek a szabályok (persze ez egyetemenként eltér, ezért érdemes utánanézni), elvégre felnőtt emberekről van szó. Ettől persze erkölcsileg nagyon kifogásolható, főleg ha az illető még mindig tanítja, mikor összejönnek.

Azon a tanszéken ahol én dolgozom egy ilyen gyakorlatvezető volt, aki néha kikezdett a diákjaival (amikor már nem tanította), de őt is sokan kifogásolták.

A mi egyetemunkon ket ilyenesetrol tudok. Az egyik a szobatarsnom esete, osszejott a tole 14 evvel idosebb patologussal, jartak kb. 4 honapig, titokban, meg a patologia szemeszter alatt, aztan szakitottak /nem azert jartak egyutt, hogy meglegyen a lany vizsgaja/. Ugy hallottam, a pasi azota se nosult meg, hanem minden evben egy harmadeves lannyal jar /akiket eppen tanit/. naiv egy ember, mert kozben hazassagrol, meg sok gyerekrol abrandozik, pedig mar 40-42eves, es mindig 21-22 eves lanyokat valaszt.

A masik eset -szinten a patologian jatszodik- de happy enddel vegzodik. A karon tanitott egy kedves, szimpatikus, helyes, fiatal hazaspar, a no meg nem volt 30, a pasi kozel a 40hez, anno a pasi fiatal patologuskent a lanyt diakkoraban egy egyetemi versenyre keszitette fel, ott jottek ossze, kesobb a lany is ott kezdett el dolgozni, osszehazasodtak, es epp a mi evunk alatt vartak az elso babajukat.

Ha lehetőség van rá, akkor a diáknak illik más tanárnál hallgatni az adott tárgyat, nem a párjánál. Esetlegesen év közben is átkérni magát másik csoportba emiatt.

A tanár is kezdeményezheti ezt.

Ha ez nem megoldható, akkor pedig illik kivárni azt a félévet, vagy akármennyit, amíg még él a tanár-diák viszony. Ha akkora a szerelem, úgy is megtudják egymást várni.

Szerintem ez nemcsak a tanár, de a diák szempontjából is elengedhetetlen, hiszen mindkét oldalról vitatható ez a dolog és azért illik külön választani a dolgokat, hogy egyik fél se adhasson támadási felületet magának se szakmai, se semmilyen szempontból.

Nálunk nem volt megoldható az, hogy másnál hallgassam a tárgyat és pechemre 3,5 évig tanított a 4-ből az a tanár, akiért oda voltam meg vissza. Sosem került szóba, hogy mi lenne ha, de éreztem abból, ahogy rám nézett, ahogy viselkedett velem, hogy kimondatlanul is izzik a levegő akárhányszor egymás környékére kerülünk.

Végül a diplomaosztót követően üzent nekem egy közös ismerősünkkel, hogy hívjam fel, szeretné, ha meginnánk a pertut. Meg is történt és bár nem lett kettőnkből semmi (mindkettőnknek volt és van párja), nagyon fontos személyek lettünk a másik életében immáron mostmár 3 éve. Ha nem ragaszkodnánk a társainkhoz, biztosan megpróbálnánk együtt, így viszont csak jóbaráti viszonyt ápolunk.

Vicces volt visszahallani ő hogyan emlékszik rám a diák évekből, avagy hogy egyáltalán mivel keltettem fel az érdeklődését és hogyan viselte a konzultációkat, amikor kettesben maradtunk egy irodában...