Várjak vele? Vagy állítsam döntés elé?

Párommal 2 éve vagyunk együtt és kb azóta együtt is élünk. A helyzet számomra egyértelmű hellyel-közzel. Eleinte azért próbálkozott, csak hát most már úgy érzem, hogy túl biztosnak tartja a helyzetét nálam. Ugyanakkor nem csak ezzel van a probléma. 30 éves férfiról beszélünk, aki elmegy dolgozni és mikor hazaér, nem csinál semmit. Sokszor lefekszik és alszik. (Megértem, hogy fáradt, de hétvégén nem igaz, hogy egy óra teljes odafigyelést ilyen fiatalon ne tudna nekem áldozni.) Házimunka, kerti munka rám marad. (Maximum könyörgés árán vagy azért csinálja meg, mert nincs több tiszta tányér például.) Beszélgetésünk annyiból kifúj, hogy elmondja egy két szóval mi volt a munkában. Alig kommunikálunk egymással. Kapcsolatunk elején volt egy két nőügye, de azok már nem játszanak szerepet. Ezt azért is hozom fel, mert mindenért nekem kell szólni.(Például jól esne, ha nem más lányokat becézgetne.) Ha mondom neki, hogy legyen kreatívabb, annyival leráz, hogy neki ebbe nem sok tapasztalata van.(Az a baj, hogy ő még gondolkodni se akar! Ezért tart itt, ahol.) Ha mondom neki, hogy mi lenne, ha már családunk lenne (kiderült, hogy ő mindenkinek azt mondja, hogy nem tervezünk. Holott szerintem, ha már megbeszéltük, hogy kb mikorra szeretnénk, meg hogy mi lenne a gyerek neve, akkor az csak tervezés már. Ezt is ki akarta magyarázni.) kapja már magát össze. És nekem ugrott, hogy hagyjam már ezzel, hogy neki mindenre oda kell figyelnie, nem csak a munkában, de már itthon én is ezzel bszogatom. Alig van életcélja. Mert lehet, hogy nagy munka árán még ebből ki lehetne kupálni, de nem tudom, hogy megéri-e nekem. Neki annyi a romantika, ha én megmondom hova menjünk és mit csináljunk. Sokszor úgy érzem, hogy csak azt mondja, amit hallani akarom, de az igazi énét nem ismerem. Hosszútávon nem hiszem, hogy vele jutnék egyről a kettőre. Már egy éve mondom neki, hogy figyi így úgy jobb lenne. De mintha a falnak beszélnék. (Amúgy a családjával is ilyen.) 25 éves vagyok és nem tartom magam olyan öregnek, hogy most igent mondjak neki (erről is volt szó, már egy éve beszélünk az eljegyzésről.) és egy ilyen emberrel éljem le az életem. De persze szex minden nap legyen. (Amivel nincs is gondom, csak nem ezek után.) Lehet, hogy jó gyerek ő, de hosszútávon így nem megy. Lehet sokat várok el, vagy nem illünk össze. De ha engem nem tud megtartani, akkor senkit sem ilyen habitussal. Amúgy tudom és érzem, hogy szeret mikor hozzám búj, ha rám néz. De valahogy nekem a szívem és az eszem egyszerre mozog.

Köszönöm a válaszokat

25L