Ha a barátommal a problémákat próbálnám megbeszélni (pl nem segít), akkor miért annyi az össz válasza, hogy semmiben nem jó nekem, ahelyett, hogy változtatna? Ill hogy érjem így el, hogy változzon?

Nálam egy párkapcsolat azt jelenti, hogy együttes erővel haladunk előre.

Ha nekem vannak ötleteim, hogy fejlődjünk, automatikusan a javát akarom. pl miattam ő is gyűjt és én is, közös jövőre, házra stb. a szét is mennénk, legalább lesz valami indulója.

De ezzel szemben ő egy villanykörtét nem cserél ki, úgy érzem, csak a nyakamon ül, ha nálam van(kicsit durván fogalmazva)(főzök rá, mosogatok, kiszolgálom, stb)

amikor próbáltam felvetni, hogy örülnék egy két segítségnek és ezt tartom amúgy is normálisnak, vagy úgy alapvetően ha bármit megemlítek, csak sértődéssel jön, hogy nekem ő semmiben nem jó. dramatizál, érzékenykedik, önérzeteskedik.

Így hogy fogunk egymáshoz csiszolódni? (kapcsolat eleje)