Hogyan kell azt csinálni, hogy ne parázzak folyton azon, hogy mi lesz, hanem csak élvezzem a párommal töltött időt?

Fogalmam sincs, mások hogy csinálják, hogy nem félnek, hogy mi fog történni. Én mióta az eszemet tudom, folyton szorongok. Már ovis koromban is mindig azzal voltam elfoglalva, hogy "mi lesz, ha....", és azóta is ez megy, mi lesz ha megutál xy, mi lesz ha nem fog sikerülni x dolog, ilyesmik, állandóan ilyeneken görcsölök.

Kapcsolatban még rosszabb: mi van, ha más jobban tetszik majd neki, mi van, ha megutál (soha egy emberi kapcsolatom se élt túl 1-2 évet, a párkapcsolataim is eddig bírták max, a haverok is eltűntek ennyi idő után)

Persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy állandóan szomorkodok és panaszkodok, az idő 99%-ában jókedvű vagyok és pozitív, jól érezzük magunkat, csak néha elszomorodok magamban.

Pedig csodálatos párom van, aranyos és figyelmes velem, nagyon szeret, támogat mindenben, sokat tesz értem, és komolyan tervez velem, nem akarok még így is ilyenektől félni.

Mások hogy csinálják, hogy nem félnek állandóan? Én olyat még sose tudtam. :/ Pedig olyan jó érzés lehet...

Hogy tudnék segíteni magamon?