Alig vagyunk együtt a párommal, normális hogy kivagyok emiatt és hisztizek?

Két éve vagyunk együtt.

Az egész ott kezdődött,hogy ő munkát váltott és sofőr lett, igy hétvégén tudtunk együtt lenni 2-3 napot, volt hogy hétközben is itthon lehetett pár órát.

Ez igy még ment valahogy, elfogadtam, nagyon vártam haza mindig.

Aztán most nekem egyetem lett, felköltöztem a városba, átalában péntek estére érek haza, és annyi a változás, hogy vasárnap délben már indulnom is kell vissza.

Szóval maradt másfél napunk egy hétre, jó esetben.

De már harmadik hete mindig közbejön valami dolga és alig vagyunk kettesben.

Most pl korán reggeltől autót javitani ment. Utána meg közölte, hogy mennie kell a szüleinek segiteni vidéken.

Szóval megint este későn hazaér, holnap délig együtt vagyunk és ennyi volt.

Én meg most ülök itt egyedül , betegen, mert elkaptam valamit.

Tudom én ,hogy a szülőket tisztelni és segiteni kell, legtöbbször én is mentem vele ha ilyen dolog akadt, de most az egyszer miért nem tudja azt félretenni és engem választani? Nekik sosem lehet nemet mondani, csak a velem való együttlétet félre tenni?

Túlreagálom vagy tényleg jogosan esik ennyire sz*rul?

És ő is tudja mennyire nehéz most nekem, az új suli is, hétközben is csak estére esem haza, új a város, semmi életkedvem sincs :((

Mióta hallotam csak itt sirok és nem tudom mér mihez kezdjek, komolyan.