Ha egy férfi nem vitázik a nővel, annak milyen okai lehetnek? Úgy értem, hogy összezördüléskor inkább elvonul, és nem reagál, úgymond ráhagyja a nőre.

Az hogy buta. Nembtudja mit szeretne, és ha tudná sem lenne képes elkommunikálni. Önérvényesítés nulla.

Így hát meghúzódik.

Vita minden kapcsolatnak fontos része. Ha a felek képesek eredményes vitára, problémájukat win/win megoldani, akkor a felek sokáig boldogok maradhatnak :)

Párom is ilyen - ő azért, mert tudja magáról, hogy a vita hevében képtelen a normális emberi kommunikációra. Ergo bunkó, méghozzá nagyon, és valószínűleg olyat mondana, amit maga is megbán.

Ezért aztán nem hajlandó vitázni, ha gond van, messzire kerül.

Nála tartozik ehhez egy konfliktuskerülő személyiség is - a gondokat kivárja, míg maguktól apróvá válnak, nem beszéli meg, ha nem muszáj. Utóbbi tulajdonságon szerencsére lehet javítani. :)

A ráhagyás számomra is egy konfliktuskerülő, de semmiképpen nem proaktív, vagy egyáltalán felnőtt,érett gondolkodásmódot tükröző hozzáállás.

Ha valaki rendszeresen és gyakran így rendezi le a felmerülő gondokat az életében, párkapcsolatában, az szerintem egyszerűen vagy nem tiszteli a másikat, vagy nem akar/nem tud elég energiát, érzelmeket stb. fektetni a kapcsolat fenntartásába, működéséhez így csak egyelőtlenül, kisebb részben járul hozzá vagy egyszerűen alapvető készségei, képességei hiányoznak a problémamegoldáshoz (megbeszélés, probémafelvetés, egyeztetés, kompromisszum, saját álláspont megfogalmazása, engedmények stb.)

Egyik lehetőség sem túl vonzó számomra.

Az elvonulást én egyébként még akár passzív agressziónak is tudom értelmezni, mert ez is egyfajta presszió, a téma erőszakos lezárása, kivonulás- egyáltalán az esélyét sem adja meg annak, hogy egyeztessünk, beszéljünk, ki-ki elmondhassa - kultúráltan persze- a véleményét, érzéseit, javaslatait. Mi van, ha én kíváncsi lennék az övére- hiszen véleménye vagy érzése csak van a történtekkel kapcsolatban?

Az ilyen passzív agresszív személyiségű ember még a döntést is elveszi a másik féltől, hogy egyáltalán meg akarja-e oldani vele közösen a felmerült gondokat.

Felnőtt, érett embernek, nőnek tartom magam.

Számomra nem egyenrangú az a kapcsolat, ahol rendszeresen és folyamatosan így zárja a partnerem rövidre a konfliktushelyzeteket. Ez nem hoz sem megnyugvást, sem megoldást, legfeljebb konzerválja vagy elodázza a problémát- egyik sem túl jó előjele egy hosszútávú, tiszteleten és megbecsülésen alapuló szeretetkapcsolatnak.

(...és különösen utálom, amikor az ilyen passzív agresszív ember a "de csak jót akarok, csinálj ahogy neked jó" szöveg mögé bújik, szóval még a döntés felelősségét is lepasszolja, biztos, ami biztos :)