Miért van az, hogy egy "kapcsolatba" csak az egyik fél tesz bele bármit is és a másik meg csak passzívan létezik és magasról tesz a másik érzéseire és úgy ahogy van mindenre szinte? Ilyenkor mit vár? Mit gondol? Miért jó kínozni ezzel a másikat?

Vannak olyan emberek, akik érzelmileg zárkózottak, és bizonyos okokból kifolyólag (pl. mikor a fiúkba belenevelik azt, hogy a fiúk nem sírnak, stb. ---> ebből lesz az, hogy nem merik kimutatni az érzéseiket) nem mernek vagy nem akarnak beszélni az érzéseikről, mert akkor sebezhetőnek látszanak. Ezen természetesen lehet változtatni, de csak akkor, ha a változást maga az illető akarja.

Egyébként már randizásnál ki lehet szűrni az ilyen embereket, pl. bizonyos helyzetekkel kapcsolatban rákérdezel arra, hogy mit érzett akkor, ami az a valami történt vele. Ha folyamatosan kihátrál az érzelmeket érintő kérdésekből, akkor egész biztosan olyan ember, akinél ez a terület gázos.

Szerintem nem vár semmit és nem gondol semmit, hanem menekül az ilyen helyzetek elől, ezáltal inkább hallgatásba burkolózik.