Hogyan lehetne a páromat rávenni, hogy többet foglalkozzon velem?

Elsőnek is: Tudom, hogy az első tanács az lesz, hogy beszéljem meg vele, de képtelen vagyok így nyíltan beszélni az érzelmeimről, mert mindig elsírom magam. Nem tehetek róla, de olyan típus vagyok, aki mindenen sír, így meg elég komolytalannak hatna a beszélgetés.

A történet röviden annyi, hogy én végeztem az egyetemmel, fél év múlva megyek mesterképzése, a barátom pedig már mesterképzésre jár, ott végzős, mellette elkezdett egy OKJ-t és talált is egy munkahelyet, ahol heti 3 napot dolgozik 6 órában. Tudom, hogy fárasztó ez így együtt, de szoktam neki segíteni (pl. beadandókat megcsinálni, angol házit kiszótárazom előre stb), hogy ezzel is előrébb legyen.

A probléma az, hogy 1 óra buszozásra lakunk az egyetemtől. Én náluk lakom és onnan megyünk be minden reggel. Nekem igazából nincs ott most dolgom, mert én csak a ZV-re tanulok + kerestem diákmunkát, hogy elfoglaljam magam, de így is fárasztó a napi 3 óra utazás, főleg, hogy akár itthon is maradhatnék egész nap, de akkor sosem találkoznánk, ezért vállaltam ezt be.

Viszont az a baj, hogy abból áll a nap, hogy suliban van, hazabuszozunk, bekapcsolja a tv-t, befekszik a helyére vagy macskázik és alszik. És nekem hiányzik, hogy összebújjunk vagy hogy néha megpusziljon. A szexet én már nem is merem kezdeményezni, mert az úgyis csak akkor van, ha ő akar (heti 1-2X). Oké én megértem, hogy fáradt, de van heti 2 nap, amikor már kora délután hazaérünk, mert rövid nap, akkor sem történik semmi és ezért már úgy érzem felesleges nekem odautazgatnom, elkölteni erre az összes pénzem, miközben ott csak egyedül érzem magam. Próbáltam, hogy apró kis ajándékokat raktam a táskájába, h munka közbe megtalálja és örüljön neki, hogy szinte minden nap gondoskodom a kajáról stb. de így sem történik változás.

A beszélgetéssel igazából az a baj, hogy ha mondom neki, az puszilgassál már többet, az csak követelőzés, de én azt szeretném, ha ő is szeretné ezt. De mégis mit tudnék még tenni?