Nem megy a szeretkezés a férjemmel. Mit tanácsoltok?

Sziasztok! 7 éve vagyunk együtt férjemmel és ebből 3 éve vagyunk házasok. Mindketten 30 alattiak. Van egy másfél éves kisfiúnk. Pár hónapja viszont küszködünk a szeretkezéssel. Az én részemről már valamiért nem megy. Eddig gondoltam sok mindenre, hogy miért nem mehet. Túl sok agyalás a stresszes időszak miatt, elkezdtem suliba járni ismét és még lehetne sorolni. A baj az, hogy már eleve úgy kezdek neki az egészhez, mintha egy nyűg lenne. Ezt az állapotot megelőzte jó pár olyan, ami lelkileg engem rosszul érintett, vagy őt is, mert elkezdtük de nem tudtuk befejezni vagy az ő részéről jó volt az enyémről nem. Tehát mondjuk úgy sok kudarcba fulladt szeretkezés is van a hátunk mögött, ami szintén lehet ok. Tudni kell háttértörténetként, hogy én még egyszer sem jutottam el a csúcsra szeretkezés közben. Ezért egyáltalán nem a férjemet hibáztatom. Én vagyok túl gátlásos, nem tudom magam teljesen átadni a dolognak. Évekkel ezelőtt azt tanácsolták, hogy csináljam magamnak és akkor hátha jobb lesz a szeretkezés is. Na, nagyon nagyon nehezen rávettem magam (ekkor voltam 23...és ez volt az első alkalom hogy magamhoz nyúltam) és csináltam magamnak és sikerült a csúcsra jutni. De nagyon rossz érzésem volt utána, mardosott a lelkiismeret stb. Vallásos is vagyok, de nem annyira elvakultan, templomba nem is nagyon járok, de nem mondom, hogy nem voltak ehhez kötődő gondolataim utána. Szóval a lényeg, hogy így legalább kiderült, hogy el tudok jutni a csomolungma tetejére, de azt kell hogy mondjam szerintem rosszabb lett utána, mert önkéntelenül is arra vágytam, hogy a férjem úgy csinálja nekem, mint ahogy én szoktam, mert akkor tuti az élvezet. És félek, hogy már ez is bekavar.

DE ami a legjobban idegesít, hogy a szülés után (császár) sok problémám volt és kivizsgálásokon estem át, rengeteg antibiotikumot is szedtem és felfigyeltem arra, hogy az utóbbi hónapokban rengeteg pattanás jön ki rajtam. Olyan vagyok mint egy most serdülő tini :) És amit még furcsállok, hogy ahhoz sincs egyáltalán kedvem, hogy magamnak csináljam. Szóval olyan szépen elvagyok szex és intimitás nélkül, hogy ez már megijeszt. Szóval emiatt kezdek arra gyanakodni, hogy valami hormonbajom lesz.

Nektek van esetleg valami tippetek, hogy hogyan kezeljük ezt a férjemmel vagy hogyan tudnánk átlendülni ezen a dolgon?

Gondolom megoldás lehet ha első körben kivizsgáltatom magam, hogy a hormonjaimmal ok-e minden, aztán kaptam olyan tippet, hogy fokozatosan erősítsük az intimitást. Tény, hogy az is ritka már napközben is. Csók, ölelés szinte semmi ...:(

Tudom, hogy nem csalna meg, de nekem rossz, hogy nem tudom neki azt nyújtani mint régen és hogy "nyűg" az egész. Félek hogy hosszútávon ez nem tesz jót a kapcsolatnak.

És szegénykém még ezek után is szeret és kíván, és tudom, hogy nekem kéne itt a legtöbbet tennem most az ügy érdekében csak nem tudom, hogy kezdjem.