Szerintetek hogyan álljak hozzá?

Nem tudom mit érzek konkrétan iránta mert ha vele vagyok folyton fel idegesít azzal jön hogy én igerjem meg tiszta lappal leszek vele és nem hánytorgatom a múltat de ő mégis abban él. Mert 66 éves az anyja ő pedig 27 éves és mikor egy vén asszonyhoz hasonlítottam az anyját poénból harci kakasként védte ( az anyja már régóta kapja a nyugdíjat is özvegyit és rokkantságit) azt mondta még nem öreg mert messze van a 72 éveshez képest és jött azzal hogy akkor az én anyám is öreg aki 54 éves és messze van a nyugdíjtól és hozzá tette hogy ő is kapja a nyugdíjat azt közben meg hol?! Úgy beszél velem mint egy gyerekkel ha ki állok az igazam mellett jön azzal hogy ne feleseljek vele és ne pofázzak vissza és folyton ő akar nyerni pedig sokszor nincs igaza! Folyamatosan ha találkozom vele rajtam tölti ki az összes feszültségét, és én mondjak el mindent de ő meg sose mondd el semmit se. Az anyját meg mai napig harci kakasként védi a semmire mi közben az anyjának is szerepe volt nem is kicsi hogy tönkre menjen a kapcsolatunk mert az első perctől kezdve mindenbe bele szólt és uszitotta ellenem a fiát és még zsarolta is levelekkel ha nem hagyj el engemet akkor idegenre iratja a házát és ő nem bírt választani közöttünk ma meg harci kakasként védi és mindent le tagad és azzal jön ő elfogadta olyannak amilyen de engem nem tud elfogadni sose. És nem értem hogy akkor érzelmileg mért nem tudom utálni őt vagy mért vagyok vegyes töltetű egy ilyen ember iránt egyszerre gyülölök vele találkozni és közben vágyok is rá.