Ti szakítanátok életetek szerelmével, mert nem jóval később akar gyereket, mint ti?

Ezt csak te erzed h vajon o A PAROD,akinek erdemes v a gyerek fontosabb es nem annyira fontos h tole legyen.

Egyebkent nem feltetlen ertek egyet azzal a valaszoloval aki szerint igy is ugy is 32 lenne massal is.30+ os emberek mar altalaban kiforrott egyeniseggel es konkret celokkal nem jarogatnak kezenfogva evekig.Mas kerdes h a Kerdezo talalna-e hozza illo gyerekcentrikus uj part a kovetkezo evekben.Lutri.Ahogyan az is h 32eves koraban elsore osszejonne a gyerek a parjatol es nem fognak evekig probalkozni.

Alap esetben akar onzo dolog is lehetne h nem bir varni 3-4evet a parjara,de mar 5eve var....mindent egybevetve azt gondolom h tul sok a sztoriban a "felteve ha",en nem varnek ra.De ezt csak ugy irom h van gyerekem es tudom h mennyire jo h megadatott es egy parkapcsolattal sem er fel egy gyerek.Nekem.

hülye lennék szakitani életem párjával, csak mert pár évvel később akar gyereket... esetleg ha sose akarna, vagy csak 10 év mulva, akkor elgonodlkodnék... én tökre megértem, hogy egy huszonéves sráv még nem akar apa lenni és pénzt akar gyűjteni, hogy megalapozza a jövőjét. igaza van. persze nem mondom, h neked nincs igazad, ez az az eset, amikor nem lehet igazságot tenni. de tuti nem dobnám el magamtol a szeretett személyt. ráadásul oké, hogy a gyerek nagyon fontos, de nem szeretném ,ha ő határozná meg az életem, majd ha lesz, szoval remélem, nem fogom jobban szeretni, mint a párom. inkább egyformán, csak másképp lesznek fontosak. a gyerek biztos sok örömet ad, de nem potolja a szerelmet, párkapcsolatot. és az is igaz, hogy hiába szakitasz, senki nem garantálja, hogy találsz ugyanilyen jo partnert és az is időbe telik. szoval ugyanott vagy időben akkor is..

ja : és ha meddő lennél te vagy a srácnak nem lehetne gyereke ? otthagynád ?

Az a kérdés, hogy ő akar-e egyáltalán gyereket, vagy sem. Már elég rég együtt vagytok, és tíz év kettesben már elég hosszú idő. Utána bevállalni gyereket kész öngyilkosság, kapcsolati szempontból mindenképp. Nem fogjátok tudni kezelni a gyökeres változásokat, teljesen megváltozik minden, ami ennyi évig jó volt, az most felborul, és ti már túlságosan megszoktátok.

Figyeld meg, a legtöbb pár akik legalább öt évet éltek kettesben, és utána alapítanak családot, a gyerek 2-3 éves kora körül már nincs együtt.

Ahol a gyereket két éven belül bevállalják, ott sokkal nagyobb az esély, hogy együtt maradnak. Egyszerűen nem gyökeresednek bele abba, hogy csak ketten vannak, és elég rugalmasak egy akkora változáshoz, mint a terhesség és a gyereknevelés.

Amikor egy férfi még öt év együttélés után is kitolja az idejét, hogy mikor jöhet a gyerek, akkor ott gáz van. Nem akarja kimondani, hogy ő nem akar, mert tudja, hogy te akkor egészen biztosan elhagyod. Így mindig kitűz egy távoli időpontot, egy feltételt, hogy majd akkor, ha... És ha ez megvan, akkor keres más kifogást, más célt, amit el kell érni, mert "addig nincsenek meg az ideális feltételek a gyerekhez".

Most őszintén? Felnőttek vagytok, régóta együtt, biztos keresettel, van hol lakni, van mit enni, és tudtok félretenni: miért NE tudnátok felnevelni egy gyereket? Tudod a gyerekszülés után sem áll meg az élet, akkor is lehet gyarapodni, előbbre jutni, ingatlant venni, felújítani, anyagilag erősödni, karriert építeni, stb. Nem kell ezt mind a gyerek előtt befejezni, hogy majd csak utána jöhet, ha... Lassan tényleg ott tartunk, hogy sokan azt gondolják, előbb le kell élned egy teljes életet, mielőtt gyereked lesz majd valamikor 55 évesen.

A biológiai óra pedig igenis ketyeg, bármilyen fájdalmas is. Sajnos saját tapasztalat, hogy ami 23-27 évesen elsőre összejön, azért 33 évesen már keményen kell küzdeni, és nem biztos, hogy sikerül. :(