Ha én nem vagyok kíváncsi a szomszédok magánéletére miért "kell" végighallgatnom?

Elhiszem, hogy felzaklat én sem bírom a veszekedést meg a dobálózást. Nem tudom a rendőrség mit tudna ezzel kezdeni, de az biztos, hogy a gyerekek miatt érdemes lenne szólni nekik is. Azt is megértem, hogy nem jó ezekbe belefolyni sem, főleg ha valaki nyugalom párti és nem szeret mások életébe avatkozni.

Ha már ide kiírtad és feltetted a kérdést, akkor elég rossz lehet a helyzet.

Szoktál beszélgetni amúgy velük?

Elhiszem, hogy felzaklat, csak az ilyen nők nem tudom minek tojnak ki gyereket, ha halvány lila fogalmuk sincs a gyereknevelésről és nem szívből csinálják.

Ebbe csak az a szomorú, hogy sok más normális nőnek nem adatik meg a gyermekáldás ezeknek meg igen.

2-es vagyok. Nagyon rossz lehet tényleg ezt hallani... Szegény kicsiknek lehet a legrosszabb ilyen szülőkkel, akiknek csak úgy érzik "terhet jelentenek"...

Nem kéne ilyet megélnie egyetlen kicsinek sem. Én megfogadtam, hogy csak akkor lesz Családom, ha kiegyensúlyozott és nyugodt társam lesz, egy olyan férfi akire valóban lehet számítani és jó apa társ,akivel lehet vállalni, hogy békésen felneveljük a gyermekeinket majd. Pont ezért... Nem szabad ilyen életre kényszeríteni a gyermekeket, és felelősséggel tartozik a boldogságukért is, ahogy sokminden másért is. Egy anya nem olyan mint az a nő. Megérdemelné a feljelentést is, ha ilyeneket csinál és bántja a gyerekeit. Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kényszerítenek téged is kérdező.

Nem tudsz mit csinálni, max. elköltözni. A rendőrség azért nem jó megoldás, mert az ordítozással nem tudnak mit kezdeni, jogilag nem is lehet igazából semmit sem tenni. Kijönnek, körbenéznek és ennyi. Maximum jelentik tovább a gyámügynek, de mivel ezerszer rosszabb körülmények között is otthon hagyják a gyerekeket, ennek sem lesz következménye (mielőtt jönnének a gyámügy szidó kommentek: elég sokat voltam szülészeten, így is tömegével viszik állami gondozásba a gyerekeket, egyszerűen nincs rá kapacitás, hogy "csak" ilyenekért is elvegyék...). Ellenben sikerül alaposan összezörrenni a szomszédsággal.

Egyébként a legtöbb család nem érzi kínosnak, hogy mások is hallják a veszekedéseiket. Nálunk ez soha nem volt divat, ahogy az utcán civakodás vagy cirkuszolás sem, igaz a mi családunk meglehetősen nyugodt...

Ez így nagyon nem OK, amit a család művel, márcsak a gyerekek szempontjából sem.

Anya vagyok, picit nagyobb gyermekem van, így tényleg átérzem, amit írsz és az sem normális, hogy állandó üvöltözés meg lelki terror megy egy családban úgy, hogy ráadásul még a körülöttük élőknek sincs nyugalma.

Tudod mit csinálnék?

Amikor a tetőfokára hág anyuka ordibálása és már tényleg olyan zavaró, hogy nem lehet tőle megmaradni, nyugodtan, mosolygósan átcsöngetnék/átkopogénék:

- Szia, ne haragudj, van valami probléma? Tudok valamit segíteni? Tudod vékonyak a falak és sajnos akaratlanul is tanúja vagyok a történéseknek. Borzasztó kellemetlen számomra, elhiheted.

(mindezt ne támadóan, hanem inkább érdeklődően)

AMit biztosan azonnal elérsz vele:

- abbamarad az ordítozás

- talán ha így rácsönget valaki és ennyire kifelé élő családról van szó, akkor elgondolkodik, hogy mennyire hallatszik ez kifelé és ez is elég lehet, hogy visszafogja magát (ha nem, akkor a következő ilyen alkalommal ismét menjél és járj a nyakára, ugyanazzal a nyugalommal és minden egyes alkalommal kérdezd meg, hogy mit tudsz segíteni stb.- ezzel mindig el lehet érni, hogy megszakadjon az ordibálás- és talán egyszer csak megunja)

- van esetleg másik szomszéd, családtag stb. akivel össze tudnátok fogni? Ha igen, akkor a túloldali szomszéd is csinálja pontosan ugyanezt. Osszátok be, hogy mikor ki megy becsöngetni. Minél többen vagytok, annál hatásosabb.

- Esetleg a férjed/szomszédasszony férje a kocsibeállóban ugyanezt eljátszhatja apukával:

- Szia, zavarhatlak egy kicsit? Nap közben itthon vagyok már pár napja és hallom, hogy valami gond van- az asszony sokat kiabál a gyerekekkel, gyakorlatilag egész nap. Tudok valamiben segíteni?

(remélhetőleg így legalább a férj elszégyelli magát...)

Első körben én ennyit tennék.

Esetleg, ha a településen van ismerős, aki pl. a gyerekek ovijában dolgozik stb- ilyen személyes ismeretségeken keresztül is lehet érdeklődni, hogy mit lehetne tenni, jelezni a problémát "fű alatt".

Egyrészt magamért, mert igenis jogod van neked is a nyugodt élethez és az ordibálás nem az élet "velejáró zaja", mint egy kutya ugatása vagy egy hasfájós csecsemő sírása.

Másrészt a gyerekekért- minden alkalommal, amikor becsengettek, kiszakítjátok az agresszort a helyzetéből, ezáltal tehermentesíted a gyerekeket.

A következő fokozat az lehetne (nem biztos, hogy meg kell vagy meg lehet lépni, tényleg a fentiekre adott reakciótól függ, attól, hogy mennyire tudod felvállalni stb.), hogy jelzed ezt a tarthatatlan állapotot a területileg illetékes gyermekjóléti szolgálatnak/védőnői szolgálatnak. Itt annyi a "bökkenő", hogy névvel kell és lehet bejelentést tenni (bár kérheted az adataid zárt kezelését, de tudjuk, hogy az első fokozat után viszonylag nyilvánvaló lenne, hogy ki áll egy ilyen bejelentés hátterében).

A segítő szolgálatok után pedig a gyámhivatal lehet még illetékes.

Igen, persze, nincs közöd hozzá, hogy mi van a falakon belül, egészen addig, amíg:

- a te életminőségedet rontja a viselkedésük, miért kellene ezt eltűrni?

- védtelen, kiszolgáltatott gyerekek szenvednek- persze, lehet elfordítani az arcunkat, de a gyerekek nem tudják megvédeni magukat és pont azok bántják őket, akiknek a gondjaira vannak bízva ők nem tudnak egyedül senkitől segítséget kérni. Empatikus, érző szívű ember segít azokon (legyen az kiszolgáltatott gyerek, idős, fogyatékkal élő vagy állat is akár), akik magukon nem tudnak. Ettől vagyunk emberek.