Most akkor én vagyok túl naiv, vagy a világgal van a gond?

Ide jutott a nyugati típusú társadalom, a pénzből istent csináltunk, és dicsőítjük, áldozunk neki, a kedvében akarunk járni, érte bármit megteszünk. És még van képük egyeseknek megszólni az istenhívőket...

Az lényeg, hogy mindig legyen több és jobb, újabb mindenből. Ehhez viszont pénz kell. A társadalmi elvárás is ezt diktálja: házasodj meg, alapíts családot, lehetőleg sok gyerekkel (de biztosítsd a jómódot), vegyél nagy családi házat, később egy külföldi nyaralót, 2-3 autót (amiket időnként cserélj le), és évente legalább kétszer (télen és nyáron) két hétig nyaralj külföldön. Hogy ez mire jó? Természetesen ez hajtja a gazdaságot. Ha az emberek beérnék kevesebbel (és nem a nyomorra gondolok), akkor visszaesne a gazdasági termelés, és így a profit is - ez pedig a jelen időszakban eretnekség.

A többség hajlandó alávetni magát ennek az életpályának, és beáll a birkacsordába évtizedeken át bégetni a jobb pozícióért, egy saját irodáért, egy huszonéves titkárnőért. Belőlük lesz a rengeteg kiégett 40-50 éves ember, mindenféle mentális betegséggel, és az addig összelapátolt vagyont költhetik a hátralévő életükben a gyógykezelésökre, hogy legalább méltóságteljesebben halhassanak meg, ne őrültként egy intézetben.

Persze lehet ezt az életmódot mértékletesen is űzni, de kérdés, hogy megéri-e. Szerintem nem, én is a kérdezőhöz hasonlóan látom a világot.

Nem az a baj, ha valaki nem akar nagyobb lakást, hanem az, hogy az ilyen emberek általában elmennek munkába, hazajönnek, és utána üres emberek, semmit sem csinálnak, csak ülnek a tv előtt kb. Akinek tartalmas, intelligens élete van munkán kívül is, azt általában nem piszkálják ilyenekkel.

A másik meg az, hogy talán az illető, akivel ismerkedni akarsz, családot, gyerekeket tervez és akkor már bizony nem biztos, hogy elég lesz ha ki tudod fizetni az albérletet és megvenni amire szükséged van...