Mit tanácsoltok, hogy tudnék túl lenni ezen a dolgon? Hogyan lépjek túl? (Próbálom rövidre fogni, de nem ígérem! )

Volt egy lány, akivel már 2 és fél éve együtt voltam.

Imádtuk egymást, a másik felem volt, úgy éreztem. Közös programok, vagy akár csak egy esti filmezés, minden tökéletes volt vele.

Munkamegosztás (házimunka), kikapcsolódás, semmire nem tudom azt mondani, hogy rossz volt vele és hogy nehéz volt rávenni. Még ha hülyét csináltunk magunkból, akkor is bele lehetett vinni egy kis bolondozásba, mert mi jól éreztük magukat, a többiek meg nem érdekeltek.

A szeretkezést meg le sem tudom írni, bármikor meg tudtuk kívánni egymást. Sőt... volt hogy hétvégente (főleg a nyári melegben) egész nap meztelenül voltunk otthon az albérletben, és hol egy frissítő közös zuhany egy kis huncutkodással, hol csak simán megkívántuk egymás kissé izzadságtól nedves testét, és szeretkeztünk.

Igaz, egy dolog az elején kicsit zavart, hogy már szinte túl féltékeny volt. Csoportos edzést is abbahagytam miatta, mert míg odavoltam, volt, hogy 1 óra alatt 40x hívott, mert úgy gondolta tuti a többi csaj miatt járok le, akik jártak ugyanerre az edzésre.

Két hónapja viszont nagyon összetörtem, és szinte meghalt számomra az az énje, akit szerettem. Illetve szeretem még talán most is, de soha nem tudnék benne újra megbízni. Az történt ugyanis, hogy egyik hétvégén beszélgettünk, és kifakadt, hogy neki ez így már nem elég, neki esküvő, saját ház meg gyerek kell. Teremtsek elő neki 10-13 millát pár héten belül, nem érdekli, ha hitelből is, de esküvőt akar, saját lakást és utána a baba project. Én se köpni, se nyelni nem tudtam hirtelen, aztán megpróbáltam elmagyarázni neki, hogy szerintem ez nagyon nem így megy. Biztos anyagi háttér nélkül felelőtlenség bevállalni akár 1 gyereket is. Megcsinálni nem kunszt, a hülye is tud, de felnevelni... az az igazi feladat és kihívás.

Másnap összeszedte pár cuccát, és elment. Próbáltam hívni, nem vette fel, szüleinél nem volt. Majd 3-4 nap múlva ismerősök kerestek fel, hogy nem akarnak beleszólni, de ezzel meg azzal látták a barátnőmet... hát... nem simán flörtölni, hanem elég konkrét helyzetben is egyik házibuliban. Aztán másnap fel is hívott egyik haver, hogy az egyik bárban a mellette lévő asztalnál mászott rá egy pasira éppen, hogy most mi van?!

Nem akartam elhinni, de elmentem, mert a saját szememmel akartam látni, hogy mi a szitu. Bár ne tettem volna. A lány, akit szerettem, ott ült egyik fiú öléből a másikba, és cirógatta őket, ahogy engem is régen.

Odamentem és kiadtam az úthát, bár elsőre nem fogta fel, mert többet is ivott a kelleténél.

Párszor még rám írt, de lekoptattam, hogy én befejeztem vele.

Két napja viszont megint megkeresett, hogy neki úgy néz ki összejött a baba project, és ha elfogadnám a gyereket sajátomként, akkor ő visszajönne hozzám, mert még mindig szeret, és velem mindet tökéletesnek érzett a baba kérdést leszámítva, de ő ezt megoldotta, így nekem már csak az esküvővel meg a házzal kell foglalkozni. Mondanom sem kell, üvöltve küldtem el a telefonban, hogy normális egyáltalán meg hogy hogy jut ilyesmi az eszébe.

Azzal váltunk el, hogy ő azt hitte ennél jobb pasi vagyok, és rendesebb, aki megérti őt és a vágyait, és egy ilyen apróság, hogy a gyerek nem tőlem van, nem áll közénk.

Nagyon kiakasztott, nem tudtam aludni aznap este szinte semmit.

Most sem vagyok még túl rajta, bár akit én szerettem, az számomra tényleg nincs többé, de mégsem tudtam még elengedni teljesen.

És valahogy vegyes érzelmek vannak bennem a továbbiakról is... nem tudom, de most valahogy nem tudok arra gondolni, hogy ismerkedjek más nővel. Nem érzem, hogy meg tudnék bízni bárkiben is most az ellenkező nemből. :( Tudom, hogy más nő nem az exem, meg minden, de nem tudom... kilátástalannak érzem, és nagyon sok minden kavarog a fejemben.

Mit tanácsoltok, hogyan tudnék minél előbb kilépni ebből a letargikus állapotból? Szeretnék, de mintha ólomsúlyokhoz lennék láncolva. :(

28/F