Ti mit tennétek ebben a helyzetben?

Tekintve, hogy hetente, 2 hetente hazajárna, annyira nem gondolom elviselhetetlennek :) Annak idején volt távkapcsolatom, egyetlen problémám az volt, hogy exem borzalmasan féltékeny volt, holott soha nem adtam rá okot, ellenben miatta ki kellett hagynom szallagavatómon a keringőt, meg sok mást is, ezért szakítottam vele végül.

Párom egyébként vegyész, és nincs kétségem afelől, hogy fontos vagyok neki. Nélkülem nem szívesen menne ki. Ausztrián gondolkodik, az pedig kocsival nem olyan vészes táv. De már azon is gondolkodott, hogy költözzünk együtt valahova a határ környékére, még Magyarországon belül, és akkor onnan ingázna. Szóval mindenképp a megoldást keresi, és tudom, hogy kész lenne az egészről lemondani értem, de én ezt nem szeretném. Vele menni csak azért nem akarok, mert borzalmasan nehezen találtam munkát a szakmámban, azt pedig nem akarom, hogy azalatt az 1-2 év alatt feléljem a tartalékaimat, vagy eltartson, vagy mosogatóként dolgozzak... Aztán vissza ide, és ismét semmi munkám, se nekem, se neki, megint ott lennénk, ahol a part szakad. Akkor pedig már lassan 2 éve együtt leszünk, mikor ez aktuális lesz, mivel nyáron végez a mesterképzésen, és kimenni is csak akkor menne, ha már van biztos ajánlat, ami szintén időigényes dolog, gondolom nem kell magyarázni :/

Ohh, és azt kihagytam: nem áll szándékomban "másikat keresni", mivel nem egy eldobható pet palackról van szó, hanem egy olyan emberről, akivel nagyon jól kijövök, és szeretjük egymást :)

Elég sok rosszul működő kapcsolatom volt már sajnos, de legalább felismerem, milyen az, amikor könnyen megy a kommunikáció, problémamegoldás, és milyen egy motiváló, boldog kapcsolatban lenni. Ezt nem áll szándékomban veszni hagyni, akkor inkább kimegyek vele, és meggyőzöm, hogy maradjunk is ott. Csak ahhoz meg kell tanulnom németül, és a programozást sem ártana itt elsajátítanom, ha már van segítségem, és utána mehetünk ki, ami szintén lesz még 1-2 év.

És tudom, naivnak hangzik, hogy nem kételkedek abban, hogy együtt maradunk, de az elején annyira nem bíztam benne, hogy csak pislogtam rá, mikor 2 hónap után már a közös nyaralást szervezte. Azóta viszont bebizonyosodott, hogy olyan ember, akire lehet számítani, akivel kölcsönös az összhang, és most már a bizalom is. Ha rajta múlna, már a el is jegyzett volna, csak én picit realistább vagyok nála, és ilyenkor, mikor szóba hozza megnyugtatom, hogy van még időnk, ne kapkodjuk el. (Bár már engem is kezd belelkesíteni, ami elég nagy szó ebben a témában.)