Mennyi idő után fogadnátok el, hogy pár hónapig közös kasszán támogatjátok az éppen munkanélküli párotokat?

Eleve csak olyannal költözök össze, akivel minden szinten meg akarom osztani az életem (élettárs), elköteleződünk egymás mellett, közösen tervezzük a jövőt, és a többi.

Értelemszerűen nem pár hetes ismeretség után, külön kassza, te problémád te oldd meg, és még a szelet csokit is felesbe fizetve. Az csak bérlőtárs.

Tehát attól függ, hogy ti élettársak, vagy lakótársak vagytok.

Ha előbbi, akkor mindenben támogatom és segítem, mi vagyunk "bajban", nem csak az ő problémája.

Ha utóbbi, akkor max. két hét, és nem érdekel, hogy oldja meg, vagy honnan lesz pénze. Ha egyedül bérli a lakást, akkor se érdekli az E-ont meg a főbérlőt, hogy nincs lóvé.

Ez nem csak idő kérdése, hanem lehetőségek kérdése is.

Az én jelenlegi lehetőségeim nem adottak, hogy támogatni tudjak anyagilag bárkit is. Ha adottak lennének a lehetőségek, akkor pedig ugyanolyan hozzáállást várok el a páromtól is, mint saját magamtól, szóval maximálisan azon legyen, hogy minél előbb találjon munkát, és ha éppen nem a tökéletes helyre, de felvennék valahova, ahol meglenne a fix, fogadja el, és ha akar, közben még kereshet jobbat is. Én max. fél évet tűrnék el, ha a lehetőségeim adottak lennének, ahol én élek, ott ennyi idő alatt lehet munkát találni, még ha nem is mindig tökéleteset, de aki itt ennyi idő alatt sem talál, az túlságosan válogat, vagy nem is akar dolgozni. Én voltam már munkanélküli, tapasztalatból írom.

Más térségeket nem ismerek, azokról nem tudok nyilatkozni.

Nálam ez nem idő függvénye.

Gyorsan kiismerem a nőket (vicces, de igaz), így ha úgy

érzem, hogy megérdemli, hogy segítsek, akkor akár már a

kapcsolat elején munkanélküli lehet :) Anyagilag megoldom,

hogy ne legyen probléma, viszont a felesleges költekezés-

nek arra az időre gátat kell vetni.

Természetesen alap, hogy legalább besegít a munkába :)