Valami eltört bennem. Hogy folytassuk ugyanott, mint előtte?

Problémáim vannak. Nem a párommal, hanem munkával, családdal és egyebekkel.

Szerettem volna, ha a párom meghallgat, segít, mellettem áll. Azonban mostanában még csak szinte nem is találkozunk, alig-alig beszélünk.

Elárulva érzem magam. Futólag elmagyarázta: most neki is mindenféle baja van (szintén munka-család - gondolom, mert nem mondta el...). Ő nem avat be engem, neki nem a lelkizés kell, hanem a magány, míg túljut mindenen. Ő ilyen. Semmit nem tudok, csak hogy nem kíváncsi most rám. (Nyilván nem így mondta, csak szimplán lemondja a talikat mindenféle kifogással.)

Jeleztem felé, hogy nem jó. Kérleltem, magyarázkodtam, mindenfélét a fejéhez vágtam, kb. bármit megtettem volna, hogy valami reakciót csikarjak ki belőle... De nem. Még csak nem is látja, hogy mi a baj. Mert neki ez most így jó, és majd minden olyan lesz, mint régen, ha elmúlnak a rossz napok.

Nekem viszont nem lesz olyan, mint régen. Elhagyva, cserben hagyva, magányosnak érzem magam.

Borzasztó visszás érzéseim vannak. Szeretem és nem akarom elveszíteni, és készülődni kéne arra, hogy összeköltözünk és közös jövő (a hetekben esedékes, amint a főbérlő elkészíti a szerződést). És egy részem szeretné is ezt az egészet elfelejteni, és csak a jó dolgokkal foglalkozni. Elvégre évek óta tervezzük.

Másrészt viszont legszívesebben lefújnám az egészet és kizárnám az életemből, mert borzasztóan összetört, hogy nem érdeklik a gondjaink. Főleg, hogy egy része az ő gondja is kéne, hogy legyen (pl. hogy a főbérlővel csak én tárgyalok...).

Találkozni most nem találkoztunk, de neten írogat, mintha minden rendben lenne. Szerelmemnek hív, semmiségekről ír, milyen napja van, vagy kérdi hogy nekem milyen, felhív, hogy halljon, ilyenek. Nekem még csak válaszolni sincs kedvem. Nem tudom most őszintén azt mondani, hogy "szeretlek", hiába szeretem.

Gyűlölöm ezt az érzést. Szeretnék továbblépni, mintha mi sem történt volna, de nem megy. Eltört bennem valami, és nem tudok úgy tenni, mintha nem lenne így.

És fogalmam sincs, hogy magyarázzam el neki ezt. Mert ő csak azt látja, hogy nem történt semmi, mégis problémázok. Mikor ő nem miattunk vonult vissza, és majd elmúlik.

Azt akarom, hogy "harcoljon" értem, hogy tegyen úgy, mintha neki is fontos lenne a kapcsolatunk. Nem tudom, hogy magyarázzam el neki, mi a baj, annyiféleképpen próbáltam már, de nem érti...