Boldogság helyett munka?! Fiúk, elsősorban a ti véleményetekre vagyok kívancsi!

Sziasztok! Tavasszal megismerkedtem egy fiúval, akivel egyből egy húron pendültünk. Rengeteg közös téma, nem volt kínos csend,állandóan nevettünk, kölcsönös vonzalom. Kb 2hónapon keresztül randizgattunk, mikor egyszercsak "megszűnt létezni". Értem ezalatt, hogy nem reagált az üzeneteimre, sőt, meg sem nézte őket. Ami eléggé fájt, mivel tényleg úgy éreztem, hogy az elejétől fogva teljesen egy hullámhosszon vagyunk, és szerintem ez nagyon ritka. A kezdetektől tudom, hogy rengeteget dolgozik, tanul, illetve hétvégente egyéb elfoglaltságai vannak, de én is tanulok, dolgozom, mégis bele tudtam sűríteni az időmbe. Na, a lényeg, hogy nyár közepétől egyszerűen nem tudtam vele kommunikálni

..és 3 hete összefutottunk egy szórakozóhelyen. Én nem is vettem észre, ő integetett messziről. Először nem akartam odamenni, mert nem akartam hinni a szememnek,meg persze fájt is látni, de mégis valamiért boldog voltam, h találkoztunk. Na, ott annyi történt, hogy bocsánatot kért, elmondta, hogy neki nem fér bele jelenleg egy kapcsolat, meg, hogy azért nem is akart belebonyolódni, mert nem akarta, h egy szar kapcsolatban éljünk, illetve nem akart nekem rosszat. Meeeeg persze, ez a szokásos: nincs baránőm stbstb. Elmondtam neki én is a véleményemet, aztán az egész estét együtt töltöttük, (egy csók sem csattant el, én nem akartam) a vonzalom még mindig megvan kettőnk között, végig beszélgettük az egész estét. És ugyanott tartunk, ahol nyár közepén...egyszer írt annyit, h megígéri, hogy elmagyaráz mindent...azóta is várom...A legnagyobb problémám az, hogy egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből, nem tudom eldogadni, hogy egy ilyen dolgot csak úgy eldobjon magától az ember...nektek mi a véleményetek? Csak próbálta menteni a menthetőt kamu dumával, vagy tényleg képes valaki a munkát választani a boldogság helyett?

24/L