Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Pánikbeteg vagyok, a párom meg nem érti meg, mit tegyek?
Elég komolyan pánikbeteg vagyok, egy családi gond okozta(édesanyukám alkoholista, depressziós, többször meglopott, mások ellen használt, zálogba adta az ékszereimet, ha bántottak, nem érdekelte, én adtam neki pénzt, stb...)
16 éves korom óta vagyok pánikbeteg, most 21 vagyok.
A gimnáziumot 2 éve fejeztem be, azóta nem csinálok semmit. Szó szerint otthon vagyok, és túlélek.
Senki nem tudja, hogy ekkora a gond.
Idén kezdtem volna, így, harmadik évben az egyetemet, de nem tudom megtenni. Egy hete közöltem a párommal, aki erre kiakadt, hogy így mi lesz belőlem.
Nekem már az is boldog élet, ha akár kukásként, de a pánik nélkül élhetek, de ezt ő nem érti meg. Idén fogok járni csoportos terápiára, és természetgyógyászhoz(eddig pszichológus és pszichiátr kezelt). Idén van esély, hogy anyám elköltözik, idén kezdődik egy új élet számomra.
Egy senkinek érzem magam, naplopónak, ugyanakkor úgy érzem, hogy 21 évesen még nem vesztettem semmit....de a párom nem érti meg.
Ha emiatt elhagy, hát elhagy, akkor nem volt igazi a kapcsolat. Szüleim pártolták a helyzetemet, sőt, ők is egyetértettek benne. Szerintük is a munka lenne most az, ami segíthetne.
Jogos, hogy ha emiatt elhagy a párom? Annyira rossz, mert rengeteget javultam az utóbbi egy évben az ő hatására(már nem félek bemenni egyedül a boltba, vagy kimenn egyedül az utcára-régen ez is gondot okozott).
Attól lehet igazi a kapcsolat, ha elhagy.
Mindkét oldalt megértem.
A pánikbetegséggel nehéz együtt élni, viszont a párod oldala is megérthető, hosz senki nem szeretne örökké eltartani valakit, főleg, ha úgy érzi, hogy a másik nem igyekszik tenni a betegsége ellen.
Az en ferjem is panikbeteg es depresszios de gyogyszert szed ra es amiota egyutt vagyunk rengeteget javult:-))En meg pont az ellenkezoje vagyok, de naluk a depresszio a csaladban gyakori, anyukaja is volt, tesoja is a sogornom is....
Nehez veluk, de nem hagynam el:-))A panikbetegseg gyogyithato, fejlesztheto de otthonulessel nem lesz jobb:-))Ki kell menni elni, dolgozni, maskent nem megy:-)
Köszönöm a válaszokat!!
Tudom, nagyon nehéz. Valahol átérzem, mert édesanyámnak is én voltam a terapeutája.
Ugyanakkor a párom semmit nem tud. Annyit tud, hogy néha félek, és ennyi.
Azt, hogy nem merek elmenni egyedül helyekre, hogy nem merek egyedül buszozni, ezeket nem tudja. Tehát nem terhelem vele. Ő szimplán annyit hisz, hogy naplopó vagyok.
Azt, hogy anno orvosokhoz jártam, azt sem tudja. Ő azt hiszi, hogy a pánik ilyen nyifi-nyafi betegség.
"Azt, hogy nem merek elmenni egyedül helyekre, hogy nem merek egyedül buszozni, ezeket nem tudja. Tehát nem terhelem vele. Ő szimplán annyit hisz, hogy naplopó vagyok.
Azt, hogy anno orvosokhoz jártam, azt sem tudja. Ő azt hiszi, hogy a pánik ilyen nyifi-nyafi betegség."
Mondj el neki mindent. Úgy sincs vesztenivalód.
Vagy kitart melletted, vagy nem-akkor pedig idővel találsz majd párt.
Remélem, teljesen meggyógyulsz a pb-ből. Láttam már olyat.
Nem mndtam el neki.
Egy fő ok van, hogy miért nem. AMikor megismertem, elég zűrös élete volt neki is(ott ordítozáson kedve ablaktörésig minden volt).
Utána meg közölte, hogy szerinte a pánik hülyeség, gyenge embereken fog ki, blabla.
Mikor elkezdtem neki mondani szép sorjában, nem vette komolyan.
Nézd, valójában a pánikbetegséget addig senki nem érti
meg, nem érzi át, amíg saját maga is azzá válik.
Tapasztalat...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!